Kedvenc Otthon

Kell egy sarok?!

2012-02-13T01:01:00.000-08:00

A múlt heti elhavazódás (mindenféle értelemben) csak még inkább ráhangolt az erre a hónapra beharangozott olvasó képvadászat témájára, az olvasósarokra. Mert hiába tágítjuk egyre inkább az otthoni közösségi tereink határait, méretét, átláthatóságát, egy kuckóra, ami csak a miénk, mindig szükség van. Egy sarokra, ahová bevackolhatjuk magunkat, ahol megisszuk az első (vagy sokadik...) kávét, ahol mézet csurgatunk a forró teánkba, ahol újra és újra elővesszük Márait, belefeledkezünk egy magazinba, vagy épp kinyitjuk a gyerek kedvenc mesekönyvét, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk.

Nincs szabály, hogy hol bukkanunk erre a helyre, néha mi teremtjük, néha csak úgy ránk talál. Az sem evidens, hogy mivel töltjük ki: lehet egy fotel, egy alvásra (is) csábító szófa, puha szőnyeg párnákkal, ringató függőszék, egy ablak kilátással, hely a kandalló mellett... Bármilyen legyen is, az energiája békés, jótékony, pihentető. Nem árt hozzá néhány párna, meleg-puha textilek, egy kis asztal vagy más lerakó.

Hogy mi kell még hozzá, arra ma este fény derül :) Annyi biztos, hogy ez lesz az, amit a ma induló játékban megnyerhettek majd, feltéve, ha - a blogszülinapos fotóalbumhoz hasonlóan - küldtök nekem egy fotót a Ti kuckós, olvasósarkos megoldásaitokról, és a hónap végén a ti képetek/otthonotok nyeri el a legtöbb olvasó tetszését.

Addig is inspirálódjatok a fentiekből kedvetekre!

A saját készítésű fotókat (és ha szeretnétek, egy rövid, 2-3 soros leírást hozzá) a kedvencotthon[kukac]gmail.com e-mail címre várom, mostantól február 28-ig. Figyelem: minél előbb küldtök képet, annál több esélyetek van arra, hogy a ti olvasósarkotok kapja a legtöbb like-ot, vagyis szavazatot! Kíváncsian várom őket...

Forrás

Hó-fehér

2012-02-06T11:06:00.000-08:00

Ha lehet még fokozni ezt a finom, hópelyhes, hóangyalos hangulatot, ami a hétvégén közénk telepedett, akkor ezzel a madridi, hófehér alapokon nyugvó lakással szerintem jó úton járok... Először csak a gerendázatot festették fehérre, hogy kicsit felfelé húzzák a teret, aztán a padlót kenték át, majd a falakat is fehéren hagyták. Ebben a légies fehérségben igazán nagyot ütnek a színes kárpitos bútorok, a kopott iratszekrény, a vastag, nehéz bársonyok, a grandiózus tükör, vagy a háló szekrényének Toile de Jouy mintás tapétája. Kérem, köszönöm!

Forrás

Tapéta-orgia

2012-02-02T12:04:00.000-08:00

Amikor rátaláltam ennek a dán lakásnak a képeire, az első gondolatom az volt, hogy A. a tulajok beszabadultak egy tapétaüzletbe, ahol egyszerűen nem tudtak választani, és mindet hazahozták; B. ezek tapétában utaznak.

Ahogy gyorsan utánaolvastam (ez mondjuk túlzás, mert dánul nem tudok, a Google fordítóról meg inkább ne is beszéljünk, humoros kis mondatokat rakott össze - mindene volt a szövegnek, csak értelme nem), a B. verzió jött be. Ráadásul a ház, amelyben a lakásuk található, a földszinten a tapétákat, falpaneleket, textileket kínáló üzletet is magában foglalja, ahogy azt a Tapet Cafe feliratú cégtábla jelzi.

A tapéta-eklektika néhol jólesik a szemnek, néhány esetben mondjuk már sok is (az biztos, hogy nagy a választék :), de mindegy is, mert a konyha-étkező kombó szerintem mindent visz a bevállalós arany-fekete összeállításban! Érdemes megnézni, ahogy a horizontálisan csíkos tapéta szinte szétrobbantja (finoman szólva is tágítja) az étkező terét, nem árt ezeket a trükköket alkalmazni, a csíkokért én spec. amúgy is odáig vagyok!

Nektek melyik tapéta jön be?

Forrás

Hobbiból, otthon

2012-01-31T16:00:00.000-08:00

Viczkó Bea, a Kopenka megálmodójának szépséges tortája, amit a Kedvenc Otthon 2. blogszülinapjára készített abszolút siker volt, pedig csak a látvány jutott el hozzátok a két héttel ezelőtti ünneplés képanyagával. Hm, ha kóstoltátok is volna...!

Tekintettel arra, hogy a design-ban, a szép formákban, dekoratív dolgokban vagyok érdekelt, engem alapvetően a látvány fogott meg, mit számított volna a töltelék, meg az ízvilág, de elismerem, hogy a torták és cupcake-ek (vagyis töltelékes, minitorták) világában ez cseppet sem elhanyagolható szempont. Ha a kettő szépen összeér (ja, és ha van egy jó babás-fórumos nickneved, ami csak úgy véletlenül beugrik, és később egy brand épül rá), ez sül ki belőle: a Kopenka!

Bea nem cukrásznak készült, eredetileg nyelvtanárként végzett, majd reklámügynökségen dolgozott évekig. A pályaváltás gondolata nála is (mint talán sokunknál) a gyerekek érkezésével kulminálódott. Egyrészt, mert a család mellett egyértelmű volt, hogy a korábbi munkahelyi hajtásnak nincs helye, másrészt olyan kreatív energiák törtek a felszínre, amelyekkel kezdenie kellett valamit.

Először a gyerekszobáig jutott: bútorok, játékok tervezésében vélte a megoldást megtalálni, aztán a konyhában kötött ki. Már nem úgy általában, hanem egy kreatív sugallat nyomán. A barátok, ismerősök első "megrendelései" után a marcipánnal, cukorkákkal dekorált krémes sütemények kedvéért még egy cukrásziskolába is beiratkozott.

A főváros közeli vidéki cukrászatban eltöltött idő nem múlt el nyomtalanul, csak nem teljesen úgy, ahogy azt az elején gondolta: Bea design-csemegéi és a helyi habos-mákos megálmodói talán nem illettek össze, mindenesetre "útravalóul" alaposan eltanácsolták a Kopenka háziasszonyát a cukrászattól. Szerencsére eme jeles napon már kezében volt Winkler Nóra meghívása: a Budapest ArtFair 2010-es rendezvényére ő készíthette el néhány műalkotás sütire átkomponált változatát, hogy a nagyközönség - szó szerint is - belekóstolhasson a kortárs művészetbe. Szóval hepiending: boldogan távozott a műhelyből a saját birodalmába.

Az ominózus ArtFair-es sütik: Hirst, Fontana és Mondrian képei nyomán:

Nem sokkal később Sztankay István 75. születésnapjára süthette a meglepetés tortát és cupcake-eket

Azt szereti a leginkább, ha nem konkrét elképzelést, hanem csak pár apró információt kap az alkalomról, az ünnepeltről, egy stílusról. Innen indul az alkotás folyamata

Garantáltan egyedi lesz...

...és szép

az ünnepelt meg boldog!

Ezt a kis zászlófüzérekkel dekorált tortát láttam a Kopenkától először, a Country Comfort születésnapján

Ezt pedig tuti, hogy a fiaim látnák szívesen a saját szülinapjukon...

A WAMP gasztro-szekciójának (WAMP Spájz) meghívására Bea és a sütik néhány vásáron és workshopon is feltűntek

Egyik kedvencem a DIY szakkörös, ezermesteres verzió

Készültek sütik a Dekooder portálunknak is, további képeket és egy Beával készült villáminterjút itt találtok

És azért a végére, emlékeztetőül idecsempészem a Kedvenc Otthonos (itt) szülinapi Kopenka-designt is

Ennyi a történet: egyedi, személyre szabott sütemények, egyelőre hobbiból, otthon. Bea nyilvános fogadalma szerint: "Egyszer azonban biztosan lesz egy Kopenka sütibolt :)".

Így legyen, sok sikert kívánok!

Legközelebb, remélem hozhatok Beáék stílusos lakásáról is képeket, már most tudom, hogy nagyon fogjátok szeretni...

A Kopenkát, addig is szeressétek a facebookon, és nézegessétek meg a több mint 100 tortás/sütis fotóalbumot, amiből a fentieket válogattam!

Ha egy kis JAM-re vágysz...

2012-01-30T08:50:00.000-08:00

"Mi azért dolgozunk, hogy az üzletünkből vásárlók a hétköznapokban is különlegesnek és egyedinek érezhessék a helyet ahol élnek, feltöltődjenek, és újult energiákkal induljanak neki az újabb kihívásoknak."

Egy lakásdekorációs kiegészítőkkel foglalkozó üzlet nem is fogalmazhatná meg jobban a küldetését, mint a szegedi székhelyű, de online webshopot is működtető Jam Home tette. Hiszen a lakberendezésnek is ez az egyik lényege: a személyes, egyedi otthon megteremtése, ahonnan elindulunk és megérkezünk. Ahová elvonulhatunk, vagy éppen mások előtt kitárva lakásunk ajtaját, megmutathatjuk, milyenek vagyunk mi, milyen a csak ránk jellemző, személyes életterünk.

A Jam Home kínálatára akkor bukkantam először, amikor egy magazinos anyaghoz igényes, franciás, vidéki stílusú darabokat kerestem. A stílus nem csak hozzám áll közel, az Üzletmustra rovatban hozott kisebb-nagyobb boltok, vállalkozások mindig nagy népszerűségnek örvendenek. A másfél éve indult Jam Home is arra az igényre reflektál, amely mostanában jellemzi a lakásdekorációs trendeket. A webshopban rendszeresen böngészve kíváncsi lettem rájuk, így a tulajdonossal, Bukovecz Krisztával beszélgetve utánajártam néhány dolognak...

Frappáns az üzlet névválasztása, könnyen megjegyezhető. Miből indultatok ki, amikor erről gondolkodtatok?

Ez volt a cél: rövid, könnyen megjegyezhető nevet kerestünk, ami ráadásul jól mutat leírva. Emellett a JAM szóról, nekem valamiért az otthon jut eszembe... Mint amikor a különböző gyümölcsök sokfélesége végül olyan harmóniát alkot, amely a családi fészek egyedi ízét, illatát idézi. Mi is ilyenek vagyunk: sokfélék, harmóniában.

Milyen tervekkel vágtatok neki a vállalkozásnak?

Úgy képzeltük el, hogy nem egy egyszerű lakberendezési üzletet, ajándékboltot nyitunk, hanem attól sokkal többet. Élményt a vásárláshoz! Hogy az ide betérő ne csupán vásárló legyen, hanem a vendégünk is. Egy otthonos kuckót szerettünk volna létrehozni, egy kis szigetet a városban, ahol teázni, megpihenni, beszélgetni is lehet. Ezen kívül nagyon fontos a minőség és az egyediség. Nálunk minden tárgyból maximum öt-tíz, tizenkét darab van. Vagyis a vásárló biztos lehet benne, hogy amit nálunk megvesz, azzal máshol nemigen fog találkozni.

Hogyan építgetitek ezt a kis szigetet? Van rá alkalom, hogy a bolt teret adjon a beszélgetésnek, találkozásnak?

Hiszünk abban, hogy a Jam Home-hoz hasonló helyek vonzzák, összeterelik a hasonló gondolkodású, igényű, habitusú embereket. Azt szerettük volna elérni, de tapasztaljuk is, hogy találkahely lettünk! Minden hónapban JAMclub délutánt tartunk, amire lakberendezőket, belsőépítészeket, dekoratőröket hívunk meg, praktikus előadásokat szervezünk.

A termékeitek között sokféle stílusoshoz passzoló darabot találtam. Van valamilyen rendezőelv, amely meghatározza a kínálatot?

Fő irányvonalként az art deco-t és a vintage stílust hoztuk össze egy vidám randevúra. Igyekszünk a parányi boltba varázsolni a franciák kifinomult ízlését, a provence-i vidék minden bájával. A dísz-, ajándék- és lakberendezési tárgyak, kisebb bútorok főleg Franciaországból, Hollandiából, és a skandináv országokból érkeznek. Ezekhez remekül illenek a saját tervezésű és készítésű, egyedi textiltermékeink.

Gondolom, a textilpárnákról van szó...

Igen, a saját JAM márkás termékeink közül a legkülönlegesebb a betűpárna sorozatunk. Az ABC összes betűiből készíthető párnák különböző textilekből készülnek, akár megrendelésre is. Ezen kívül egyedi takarók, dísz- és használati tárgyak is készülnek a műhelyünkben textilből.

Stylistként rengeteg dekorációt hozok-viszek fotózásokra, így izgalmas volt olvasni a nagyközönségnek még talán ismeretlen Rent a deco szolgáltatásotokról. Mesélnél erről egy kicsit?

A Rent a deco egy különleges szolgáltatásunk, szeretnénk újdonságot kínálni a közönségnek. Különböző rendezvényekre, ünnepekre, de akár egy családi összejövetelre is bérelhető néhány dekorációs, és lakberendezési tárgyunk, amelyeket használat után - természetesen sérülésmentes állapotban -visszahozhatnak az üzletbe. Sűrűn előfordul, hogy annyira beleszeretnek az adott termékbe, hogy inkább megveszik.

További terveitek?

A bolt 2010 októberében nyílt Szegeden, de az idei tervek között már szerepel egy fővárosi üzlet, és további boltok nyitása vidéki nagyvárosokban is. Remélem, hamarosan sok olyan vásárlóval találkozunk országszerte, akik szeretik a Jam Home stílusát, hangulatát!

A Jam Home webshopjában itt böngészhettek, a facebookon pedig itt találjátok őket! Ajánlom figyelmetekbe!

Lakásmúzeum

2012-01-27T11:42:00.000-08:00

Nem, nem egy új vállalkozást tervezek bevezetni ezen a néven, bár egyből a mostanában nagy népszerűségnek örvendő lakáséttermek jutottak eszembe: milyen lenne, ha azok mintájára olyan lakások nyitnák meg kapuikat, ahol csoportos bejelentkezés alapján, válogatott, stílusos berendezés között lehetne eltölteni egy kis időt, és körbejárni a lakberendezési bravúrokban, dekorációkban bővelkedő teret??? Na jó, ha nagyon muszáj, valami élelmet is kaphatnak a látogatók... :)

Attól tartok, a most hozott lakás tulajdonosai sem lennének vevők a projektre, mert ezt a kis személyes muzeuális hangulatot ők maguk szeretnék élvezni. Ahogy azt a stylistként dolgozó tulajdonos hirdeti: "Nekem egy otthon olyan, mint egy múzeum, anélkül, hogy bele kellene futnunk a "Ne nyúlj semmihez" táblába.

A san fransisco-i viktoriánus lakás az évek során, európai portyázásaikon - antikvitásokban és régiség-piacokon - talált darabokkal van tele: a sokat látott kaputelefontól kezdve, régi képkereteket, porcelánokat, étkészleteket gyűjtenek.

Kevésbé egyszerű zsebre vágni és hazahozni, mindenesetre gyűjtőszenvedélyük az antik ágyakra is kiterjed. Ez a gyönyörű részlet egy duplaágyból származik, és Belgiumból érkezett a tengerentúlra.

Apropos: Ti gyűjtötök valamit?

Forrás

Áll a bál...

2012-01-25T02:31:00.000-08:00

Nálunk 2 hete áll a bál... no, csak úgy szokásos, kétgyerekes módra. Valójában leginkább azért, mert a farsangra készültünk, elsősorban pár perc alatt, otthoni anyagokból összedobható girlandokkal, mókás pohárdíszekkel, amiket a ma megjelenő Nők Lapjában találtok tőlünk.

A gyerekszobába készültek legyező-szerűen hajtogatott darabok és lufidekorációk (a párnák a Beauty Bird's-től érkeztek)

Az étkezőbe papírtányér és muffin papírból fűzött girland is került

Fotókkal is machináltunk - szokásos káoszos életkép, munka közben

A szívószálas trükknek nagy sikere volt!

Nézzétek meg az elkészült dekoranyagot a Nők Lapja 2012/4. számában! Ötlet és styling: Téli Judit, B. Tier Noémi; Fotó: Kerekes Kata, Illés Barna

A bejegyzés fotói: Kedvenc Otthon

A képek semmilyen formában nem használhatók fel a szerző(k) beleegyezése nélkül!

A szemezéstől a hálószobáig. Avagy tippek otthonteremtőknek. 2.0

2012-01-23T03:26:00.000-08:00

Az előző rész tartalmából: Anikó kiszemelte, majd négy év után megszerezte az áhított lakást, amely nem csak a városka egyik legszebb utcáját, de a szintén lakberendezés-fanatikus barátnő szomszédságát is jelentette. Az 50 négyzetméternyi alapterület falak bontásával, a fürdő feletti hálógaléria építésével jelentős átalakuláson ment át, csakúgy, mint az előző lakásból áthozott régi bútorok. A felújított berendezés "kopadék" hangulata azonban lavinát indított el a lakásban: Anikó teljes bútorcserére szánta el magát...

A tavaly augusztusi Otthon magazinos fotózás már egységes képet mutatott az új berendezkedésről, amely, a ki tudja, hány rétegben lefestett, szétesőben lévő, akadozó fiókú öreg darabokat hivatott kiváltani. A skandináv fehérséget - amely jó alapot teremtett minden további dekorációhoz, az eredetiben meghagyott fa bútorok szépségéhez, a lakásra jellemző finom eklektikához - mégsem volt olyan könnyű elfogadtatni a hitetlenkedőkkel.

"A fehér, a hiedelmekkel ellentétben, egyáltalán nem kényes. Sajnos itthon erre kevésbé van befogadó készség, általában csak „az úristen minden fehér, biztos kényes” szintig jutunk el. Pedig a sötét bútorokon azonnal meglátszik a por, míg a fehéren – tapasztalatból tudom, mert nem vagyok tisztaságmániás, sőt a portörlést egyenesen utálom – nagyon sokáig egyáltalán nem. A sáros cipő valóban nyomot hagy, de az melyik padlón nem? Mondhatnánk, hogy gyerekkel egész mást gondolnék, de az ilyen gondolatokra cáfol rá a barátnőm, aki a férjével, egy gyerekkel és négy macskával él a fehér alapú lakásában, gond és bejárónő nélkül..."

Bár a legújabb állapotok szerint új darabokkal színesedett az összkép, az Ikeából érkező, alapvető bútorok nem változtak: "Az, az áruház, ahol sokak szerint élhetetlen, silány minőségű bútorokat árulnak drágán, nekem bevált. Mert vannak dolgok, amiket – ha épp nincs rá elég keret – darabonként is megvehetek. Mert sem a minőséggel, sem az összeszereléssel nincs gondom, az összes bútort egyedül állítottam össze."

A képek tanúsága szerint, Anikó otthona nagyon távol áll egy steril Ikea-bemutatószobától, tekintettel a sok egyedi cuccra, amit a város használtcikk kereskedéseiben gyűjtöget, és arra a kreatív szemléletre, amivel Ancsa ezekhez a darabokhoz hozzányúl: "Nem mindig találok jó dolgot, de ha igen, az képes átrendezni szinte az egész lakást! Ilyenek, például az egyelőre megunhatatlan étkezőszékek, vagy a most tv állványként funkcionáló retro kisszekrény, amit megláttam, és - bár tudtam, hogy éppen sehova sem illik - hazacipeltem. De ilyen a régen hálószobabútorként használt, narancssárga buklé anyaggal bevont tükör és puffok, amiket viszont már jobb lenne inkább lakáson kívül látni."

A fürdőszoba magasságából lecsípett hálógalériának épített "doboz" multifunkcionális: oldaleleme az előszobaalként funkcionál, a feljárónak épült lépcső mélységében pedig beépített gardróbszekrényeket rejt.

Minthogy jómagam a blogon állandóan a képek hangulati, vizuális szerepéről, fontosságáról papolok, Anikó lakása, mondhatom, teljes mértékben "Kedvenc Otthon-kompatibilis": "Kiegészítők terén oda vagyok a képekért! Persze, jobb szeretném, ha kortárs művészek festményeivel lennének tele a falak, de azt sajnos nem tudom megfizetni - így maradnak, az általában magazinokból ollózott fotók. Kérdezték már, miért nem teszek a keretekbe inkább családi fotókat, merthogy azok teszik otthonossá a lakást... egyszerűen azért, mert a róluk készült képeket inkább albumokban szeretem nézegetni. Nekem a hangulatot a fények jelentik: a rengeteg helyi világításon, kislámpán kívül, van még egy csodás, fatüzelésű, nyitott tűzterű kandallóm, amely a hideg hónapokban az egész lakást befűti. Télen, a tűz fényénél már csak a frissen sült sütemény illata hangulatosabb!"

"Állandóan változtatok a lakáson, és ezt a "kényszeremet" az is táplálja, hogy sokféle stílus tetszik: a skandinávtól a retroig, az art deco-tól a vintage-ig...és még sorolhatnám, bármit el tudnék képzelni… Önmagában egyik mellett sem tudnék leragadni, így mindenből csak egy csipetnyit szeretnék, persze úgy, hogy lehetőleg elkerüljem a káoszt. Kérdés az is, mi inspirál? A lakberendezési magazinok, blogok tárháza végtelen, már régóta nyakig vagyok merülve bennük. Ráadásul olyan emberek vesznek körül, akiknek szintén ez a hobbijuk, így érthetően, egymást is „húzzuk”. Folyamatosan jönnek az új ötletek, így nehéz is lenne leállni. Képtelen vagyok azt mondani, hogy a lakás most végre kész, és így marad életem végéig... Nálam ez a mondat nem létezik, és remélem, ez így is marad!"

Mit is tehetnék ehhez hozzá? Ancsának, és a hasonló, megújulni tudó, változásra kész, a lakáskultúra iránt elkötelezett sorstársnak (remélem, ez egyben az összes blogolvasót is jelenti) üzenem: köszönöm, öröm ezt hallani!!!

(Képek forrása: Anikó saját, illetve 1-3. kép: Otthon magazin 2011/szeptember, Darabos György)

Anikó lakástörténetének első része itt: A szemezéstől a hálószobáig. Avagy tippek otthonteremtőknek.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz itt a Kedvenc Otthon facebook táborához, ahol további ötletek, képek, inspirációs források várnak!

A szemezéstől a hálószobáig. Avagy tippek otthonteremtőknek.

2012-01-19T19:58:00.000-08:00

Ha jól sejtem, a '90-es évek közepe óta - amikor egy családi költözés kapcsán először vettem a kezembe lakberendezéssel kapcsolatos kiadványt - több tonnányi magazin olvasásán/átlapozásán vagyok már túl, és egészen biztosan többszáz lakásbemutatót láttam, régebben betűről betűre olvastam is. Az utóbbi két évben írni is imádom őket, pedig tényleg nem egyszerű, mondjuk 3000 karakterben elmesélni egy otthon létrejöttének történetét. Vagyis gyakorlatilag lehetetlen. A képeken a jelen pillanatot látjuk (ritkán van olyan rovat, hogy előtte-utána képek is beleférnek az anyagba), pedig a megvalósult állapot a kiindulási pont ismeretében sokszor sokkal izgalmasabb, értékesebb. Amikor látszik, hogy honnan, hová lehet eljutni, hiteles lesz a történet. Amikor még elképzelni sem tudjuk, hogy ebből valaha olyan lesz, amit fejben könnyedén összeraktunk. Na engem ez a pont érdekel igazán, mert az igazán jó sztorik itt kezdődnek, mint ahogy Anikóé is...

"Nálam az a koncepció, hogy nincs koncepció, hiszen egy lomiban talált bútor, kiegészítő képes átváltoztatni szinte az egész lakást... Olyan szerencsések (vagy szerencsétlenek? - ezt sosem tudom eldönteni) vagyunk, hogy három is van a közelben! Tavaly augusztusban, a lakás Otthon magazinos fotózását megelőző napon találtam például egy retro komódot. Az egész nappalit szétszedtem, leszedtem a rengeteg képet a falról, gletteltem, javítottam, újrarendeztem... na ettől még a barátnőm is - pedig kettőnk közül Ő a bevállalósabb - totál kikészült. Ez már tényleg meredek volt, de szerencsére jól sült el..."

Ezt írta Ancsa egy levélváltás során, csak úgy mellékesen. Hogy mit tudtam meg a fentiekből? Hát, ha valaki ilyen maximalizmussal vág bele az otthonteremtésbe, nagy vész már nem lehet! A "lakáskeresés" is szép történet, mindig totál transzba esek, ha ilyet hallok: az ember az utcáról kiszúr, és vágyakozva nézeget egy házat, egy ablakot (ismerős?), sóhajtozik nagyokat, aztán egy idő után tényleg ott találja magát. Mondjuk összejön valakivel, aki éppen ott lakik (és tényleg!)..Garantált azonnali összeköltözés :) Vagy a megfelelő pillanatban eladóvá válik pont ott, egy addig elérhetetlennek tűnő lakás. Ancsa története is valahogy innen indult, 8 évvel korábban. Lakásvásárlás előtt állt, és a már emlegetett barátnő már akkor is a kisváros egyik legszebb, polgári lakásokkal teletűzdelt utcájában lakott. Hozzá jövet-menet szeretett bele, tulajdonképp látatlanban, egy emeleti lakásba. Üresen állt, mégsem volt eladó, így helyette egy 4. emeleti panellakásból lett a rég áhított saját fészek. Az akkori ízléséhez alakította, a panel fílinget antik bútorokkal ellensúlyozta, de valami mindig hiányzott: "Akárhányszor barátnői látogatóba mentem, folyton a kis emeleti ablakra tévedt a szemem."

Az emeleti lakás és Ancsa plátói viszonyában 4 évvel később jött el a fordulópont, amikor is egészen közel kerültek egymáshoz. A kapcsolatuk, mondhatni intimmé vált: "A piacra került, hőn áhított lakást, nem kevés huzavona után, de végül megszereztem! Kezdődhetett egy újabb felújítás, akarom mondani rombolás, merthogy felesleges falból nem volt hiány. Az 50 nm-es lakásba belépve egy hatalmas beépített szekrény, plusz még a szűkebbnél is szűkebbre szabott folyosó fogadott. Ebből nyílt az apró, mindössze 3 nm-es fürdő/wc, a szintén beépített szekrénnyel telezsúfolt kicsi konyha, a nem túl tágas étkező, az étkezőből pedig egy 29 nm-es szoba."

Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas (egyébként zseniális, retro) képek következnek:

A munka kezdetén Anikó kibontatta a folyosó, a konyha és az étkező közötti válaszfalakat, így egy viszonylag nagy, de mindenesetre egybefüggő, világos teret kapott a korábbi szocreál labirintus helyén. Megnagyobbíttatta a fürdőt, de míg a szobáknak "jól állt" a 3,70-es belmagasság, addig a fürdőben ez már korántsem mutatott ilyen jól. A probléma korrigálására a mennyezet lejjebb került, fölé pedig gipszkartonból szuper hálógaléria épült, szerintem az egyik legjobb ötlet a lakásban! A szobából teljes egészében nappali/vendégszoba válhatott, hiszen nem kellett leválasztani belőle a külön hálót. Ez azért elég jól hangzik, nem?

"Bevallom őszintén, az „álom”, azért eleinte inkább volt rémálom. Az évek óta lakatlan, pusztulásnak indult lakás nem túl kellemes „illata”, a rengeteg válaszfalnak köszönhető sötétség, aztán az elfogyhatatlan törmelék, a lassan haladó építkezés miatt jónéhányszor vágytam vissza a jól berendezett volt (panel)lakásomba. A mesteremberekkel is sok kompromisszumot kellett kötni, nem mindig tudták megvalósítani azt, amit szerettem volna, illetve nem mindig tudtam, mit is szeretnék igazán. Pl. azt sohasem tudtam eldönteni, hogy egy konnektorra hány műszaki berendezés jut majd a jövőben, így most is állandó a küzdelem a lógó vezetékekkel." (Abszolút - teszem hozzá, nem árt erre odafigyelni, tervezgetni, számolgatni, vagy szakemberre bízni a dolgotl! Apróság, de a komfortérzethez, az esztétikumhoz később ez is jelentősen hozzájárul!)

"A lakberendezési kálvária akkor kezdődött, amikor végre beköltözhető állapotba került a lakás. Bepakoltam a régi lakásból áthozott bútorokat, és ezzel elindítottam egy lavinát. Imádtam, és most is imádom a tiszta, fehér falakat, mert egyrészt szeretem a változatosságot, és a kiegészítőket, textileket könnyebb így cserélgetni, mint mindent újra festetni; másrészt, mert szerintem a fehér alap jobban hangsúlyozza a tárgyakat, a színeket, kontrasztosabb lesz a hatás. A meglévő, régi bútoraim azonban valahogy nem passzoltak a galéria okán szinte stúdiólakássá avanzsált térbe, ebbe a hangulatba nem illettek a régiségek.

Mivel a felújítás Anikó minden pénzforrását felemésztette, először kényszermegoldásként a bútorok átfestése, újrakárpitozása mellett döntött: "Az ezüstre, feketére lefújt antik bútorok neobarokk hatást produkáltak, amivel jól elvoltam addig, amíg egy ismerős meg nem kért bennünket a barátnőmmel, hogy segítsünk berendezni az apartmanját. Elterveztük mit kell beszerezni, és az Ikeában a bútoroktól a kiegészítőkig mindent megvettünk, amire szükség volt. Nem volt semmi megszorítás, szabadon "garázdálkodhattunk". Az apartman elkészült, mi meg Mercivel hazafelé kullogva megállapítottuk, hogy mindkettőnk lakása tákolmány, saját szavainkkal élve: „KOPADÉK” :)

A helyzet Ancsa szerint tarthatatlanná vált, az átmeneti állapot felszámolását a konyhával kezdte. "Okultam az előző country hangulatú, asztalos által méretre gyártott, látványos, de nem túl praktikus konyhabútorból. Azt biztosan tudtam - és most a hely is adott volt hozzá, mert a falak kibontásával 3,5 méter hosszú falfelület állt ehhez rendelkezésre -, hogy hosszú munkapultot szeretnék, hogy a főzőlap és a mosogató behelyezése után még mindig nagy felület maradjon a kényelmes előkészítéshez. Az is világos volt, hogy nem akarok a szekrényekben derékig turkálni egy-egy edény után, úgyhogy az átlátható, teljesen kihúzható fiókos, megoldást szeretném. Emellett, hogy a konyhabútor ne uralja a teret, a robosztus felsőszekrényeket polcokkal váltanám ki, maradva a fehér színnél. Az külön ajándék, hogy a konyha közepén lévő ablak megoldja a szagelszívást, arról nem is beszélve, hogy a lakás nyugati fekvésű, így szinte egész nap fényárban úszik. Az pedig csak hab a tortán, hogy a társasház szépen rendben tartott, zöldellő közös udvarára néz. Amúgy is szeretek főzni, így meg pláne. "

"Hogy a pénzhiány miatt meddig tartott, és mekkora tortúrával járt az új bútorok beszerzése, az külön történet... "

Folyt.köv.! Hétfőn megtudhatjátok, milyen lett Anikó lakása a teljes átalakítás után!

(Képek forrása: Anikó saját)

Ha tetszett a poszt, csatlakozz itt a Kedvenc Otthon facebook táborához, ahol további ötletek, képek, inspirációs források várnak!

Boldog szülinap :)

2012-01-18T05:06:00.000-08:00

2 éves a blog, és mivel annyira egymáshoz nőttünk, sőt, annyi minden nőtt ki ebből, hogy idén úgy gondoltam, az ünneplésnek illik megadni a módját! Az 1. évfordulós megemlékezéshez képest idén többek között egy felhívással is készültem. Az ok pedig a kíváncsiság volt, hiszen a mi otthonunkba bármikor "benézhettek" itt a blogon, de a Ti kedvenceitekről csak ritkán értesülök, legtöbbször akkor, amikor egy privát kérdés/kérés kapcsán fotót is csatoltok a levelekhez.

Az akció eredményei már gyűlnek a facebook oldal Kedvenc, otthon nevezetű mappájában, nagyon jó képeket, személyes részleteket küldtetek. Talán ez lesz a blog legjobb inspirációs mappája, tele valóságos - a legkülönfélébb, izgalmas - megoldásokkal, merítsetek belőle ötletet! És főleg: küldjetek még!!!

(fotó: Kedvenc Otthon)

Szülinaphoz torta is jár, ami Viczkó Bea, a Kopenka megálmodójának jóvoltából annyira szépre és hozzám (és persze, a bloghoz, a lakásunkhoz) illőre sikeredett, hogy legszívesebben kinevezném asztali dekorációnak. Sajnos a narancsos-csokitorta, ami a felszín alatt rejtőzik, egyszerűen nem engedi, hogy egyben maradjon az idők végezetéig, így a mai nap végére már csupán a fotók fogják őrizni emlékét :) A blogháttérként is használt, ihletadó, türkiz Casamance tapéta legalább megmarad - legalábbis amíg kibírom, hogy ne variáljam újra a lakást...

(fotó: Darabos György)

Hogy mi történt a bloggal, meg velem egy év alatt, nem is olyan könnyű átgondolni, még annak ellenére sem, hogy a blog egyfajta (tematikus) naplóként működik. Nyilván azzal a jelentős különbséggel, hogy nem lakat alatt őrzi az ember, mint a gyerekkori, terápiás célzatú titkos példányokat, hanem ország-világ elé tárja a kis személyes dokumentációt, amit adott esetben többezren követnek, olvasnak, kommentelnek. Nagyon fura érzés, még 2 év után is, pláne, hogy ennyien megtiszteltetek azzal, hogy kíváncsiak vagytok rám, a munkáimra, a hozott ötletekre, a jó példákra, meg még ki tudja mire, de majd szóljatok :)

Múlt évi ténykedésem látványos jele pl. ez a kis montázs: a Nők Lapja Otthon rovatának pont egy éve lettünk állandó közreműködői, köszönet érte Téli Judit lakberendező barátnőmnek, aki társául fogadott, Kerekes Katának, akinek a szép fotókat köszönhetjük az általunk összerakott, kivitelezett, cikkel ellátott dekoranyagokról (a divat-lakber közös anyag fotóit Falus Krisztának!), és a rovatvezető szerkesztőnek, Papp Diánának, gyakorlatilag mindenért :) A kétheti, néha havi, év vége felé pedig heti megjelenések elég pörgős, munkás heteket jelentettek. Az a legjobb benne, hogy folyamatosan agyalunk, és ez abszolút képben tartja az embert a megvalósítható ötletek kapcsán. A feldolgozott témáinkról többé-kevésbé rendszeresen hírt adtam a blogon is, pl. legutóbb az ünnepi időszakban készült anyagainkról itt, itt és itt.

A magazinos lakásbemutatók kapcsán - a fotózás styling munkái mellett - az "újságírói énemet" tavaly is kiélhettem, már ha a rendszeres blogírás nem lenne elég... Bőven elég, de ez persze stílusban és minden egyéb szempontbólis nagyon más. Hosszabb lélegzetvételű beszélgetés előzi meg az ott lakókkal, és a sztorit nem árt előcsalogatni minden anyagból. Nincsenek panelek, gyakorlatilag minden cikknél a nulláról indulok. Személyes apropója is volt a tavalyi évkezdetnek: A mi otthonunk magazin téli duplaszáma, címlapján a mi lakásunkkal januárban még a standokon volt :) A Szép Lak cikkek - köztük két portré megírása Az Év Lakberendezőjéről és az Év Pályakezdőjéről, valamint egy Otthon magazinos (köszi, Petra!) bemutató mellett a legtöbb anyag az A mi otthonunk-nak készült, köszönet a közös munkáért a magazin szerkesztőjének, Füzesi Zsuzsának!

Ugyanitt, ugyanúgy Kerekes Kata fotóssal 4 címlapot sikerült összehoznunk, köztük egyet a saját lakásunkról:

(2011/9: hna design; 2011/12: A'la carte Kulinária)

A kisebb lakber-munkák (főleg enteriőr-styling, tanácsadás) befotózásával elmaradtam - suszter meg a cipőjének tipikus esete, tudom. Igyekszem ezeket pótolni idén!

Mi volt még??? Épp egy éve kilenc szakmabeli bloggerrel összehoztuk a Dekooder design-portált, az év első felében tetemes mennyiségű cikket/posztot írtam oda is. Tavasszal meghívtak egy hasonló témában indított oldal bloggerei közé, a Trend Guide leginkább a hazai design-hírek forrása. Beválogatták a blogot a TopLista Design 2011 kiadványba, ami tekintettel a mind tartalmilag, mind kivitelezésben roppant igényes kiadványra, szép elismerés. A Polgári Otthon magazinban egy oldalpár erejéig bloggerpartira hívott Pécsi Balázs, a magazin művészeti vezetője, Panyi Zsuzsi pedig a negyedévente megjelenő online magazinban szerepelteti az anyagaimat. Molnár-Bánffy Kata a személyes márkaépítésről kérdezett egy interjú erejéig, de legalább elgondolkodtam, hogy van-e nekem olyan...mármint személyes márkám.. :) Szeptemberben - remélem, a jóízlés határain belül maradva - Goldenblogoztunk, a szakértői kategória 11. helyén végzett a Kedvenc Otthon, a kategória 178 indulója között ez nem is olyan rossz, köszönet érte Nektek, akik szavaztak a blogra! Ősz elején Gyerekszoba szakértő lettem, nagy büszkeség! És végül: tudjátok mi az a párnamánia, ami engem és a lakásunkat is érint? Októberben erről vallottam egy vezércikkben.

Szólnék a múlt évi blogposztokról is, szigorúan szubjektív alapon válogatva néhányat:

(Fotó: Kedvenc Otthon)

Az év utazása: Az igazi Dolce Vita! - A srácoknak útlevele lett, nekünk meg naptej-illatú olasz élményeink, szép képeket hoztam haza (a türelmes olvasóknak pedig egy Elle Decor Italiat).
Az év hangulata: Vidéki sanzon - Város kontra vidék... Ti ez utóbbira szavaztatok leginkább. Milyen a jó vidéki stílus?

Az év hazai lakása: Semmi sem örök, csak a változás... - Egyértelműen szigetvári hősünk, Dóczi Merci 10 évet felölelő, gigantikus lakásbemutatója nyerné ezt a versenyt (és nem csak azért, mert vajmi kevés hazai lakásról kapok képet, de ezen azért közös erővel változtathatnánk)!

Az év külföldi otthona: Kőház délen - Kőből rakott, meg igazi, rusztikus mediterrán a nálunk meghonosodott gagyiterránnal szemben. Meg egyébként is. Imádjuk, nem igaz?!

Az év dekorációja: Szobatuning tapétával - Egy napsárga színű, üres (dekor nélküli) falakkal árválkodó hálót gyönyörű tapétával és némi utómunkálattal varázsoltunk újjá. Abszolút megérte!

Az év DIY szakköre: Csésze új szerepben - Judittal csészelámpát akartunk csinálni, de nem ám akármiből: a Zsolnay csészét Nagypál Dorkával dolgoztuk meg egy Nők Lapja anyag számára. Olyan szép lett, hogy a kezdeti gyanakvás után a Zsolnay márkamagazin is átvette a képanyagot, bemutatásra.

Az év sorozata: Kiskertemben - Úgy tűnik, hiánypótló témára akadtunk: kert-design, de nem nagy léptékben, csak ami a házi oázis stílusossá tételéhez szükséges lehet: a rovatot kerttervező szakértő írja, és az elmúlt egy évben roppant népszerű volt.

Az év kulcsszava: Meztelen nők - Egy időben toronymagasan vezetett az admin-statisztikában a "mesztelen nők" (sic!) és a "fal nő ffi" kulcsszavakra érkezett blogtalálatok száma. A "fal" szó, ugyebár, sűrűn használatos egy lakber blogban, a szókapcsolatra inkább nem lenne tippem. A "mesztelen nők" üldözői igazi frivol design-csemegébe botlottak, ha ide kattintottak át a google találatai közül. Stílusformálás a javából!!

Az év sajtótájékoztatója: IKEA szubjektív-exkluzív - Sok sajtótájon jártam a blog miatt, de az IKEA kiemelkedett a többi közül, a másnapi gerilla hadművelet okán.

Itt most leállok, mert végtelenségig tudnám folytatni a sort...

A lényeg: köszönöm, hogy olvastok!
Noémi

Kedvenc, otthon

2012-01-16T03:22:00.000-08:00

Szerdán a blog 2. szülinapját ünnepeljük!!! Később lesz még erről szó, de most nagyon kíváncsi vagyok, Nektek mi a kedvencetek a saját otthonotokban, úgyhogy ezt kérem Tőletek (lásd alább)! Ne gondolkozzatok sokat, nem kell profi fotó, se beállítás! Az elküldött képeket feltöltöm a szülinapi fotóalbumba (katt ide), amit az olvasók megnézhetnek, lájkolhatnak, kommentelhetnek, a kép küldője pedig bejelölheti magát a saját lakásfotóján. Köszönettel várom őket!

Egy kis kalocsai - Vigvari Judit párnái

2012-01-14T14:13:00.000-08:00

Vigvári Judit munkáira teljesen véletlenül bukkantam a neten. A fiatal, 26 éves lány alapvetően ruhatervező (tavaly végzett), de lakásdekorációkat is szívesen készít. Az eddigi terveit a magyar népművészet kincsei, a vidéki élet hangulata, a gyerekkori emlékek inspirálták. Célja, hogy a régi örökségek, mai formába öntve, ismét a mindennapjaink részévé válhassanak.

A végzettségéhez leginkább passzoló párnakollekción akadt meg a szemem, a nyers színű textil - amire a főként kalocsai, kalotaszegi alapokból kiinduló, saját tervezésű motívumok szitázással rákerülnek - telitalálat. Így együtt egyszerre hagyományörző és modern, kicsit régies, és legalább annyira üde, friss. Egy vidéki stílusú házban ugyanúgy el tudom képzelni a kandalló körül, mint egy modern lakás fehér sterilségében, egyetlen "színes" látványelemként. Bár lehetőleg ne egymagában árválkodjon, hanem egy kollekció részeként!

A facebookon itt tudjátok követni a Vigvari Judit Design újdonságait!

Kiskertemben 8. / Marokkói, afrikai, mexikói kertstílusok

2012-01-12T11:13:00.000-08:00

Bár még csak most kezdtük az évet, tehát erősen benne vagyunk a télben, a szokatlanul enyhe idő miatt gyakran tavaszi hangulatunk támad. És ha támad a tavasz, téma lesz a kert is. Nem árt már most kigondolni, milyen növények, anyagok, színek vegyenek körül minket a házi oázisban. A kert-design rovat újabb részében is Tézli-Szabó Franciska kerttervező ad tippeket egy-egy ún. nemzeti kertstílus kialakítására.

A marokkó stílusú kertet az erős színek és egzotikus növényhasználat jellemzi. Erősen geometrikus a formavilág, a szimmetria, ezt a hatást fokozzák az architektonikus növények (jukkák, kaktuszok). A mázas kerámia, illetve kerámia cserepekből álló mozaik több helyen megjelenhet, pl. keretbe foglalva asztallapként, burkolatban, falon. Jellemző a világos színű terméskő (pl. mészkő) burkolat, szőnyegszerű csempe berakással. A hangulatot fokozhatjuk egyéb kiegészítőkkel, az iszlám világot idéző drapériákkal, dísztárgyakkal, díszpárnákkal.

Az alábbi kert is a marokkói stílus jellegzetességeit mutatja. A kert közepén díszmedence, annak közepén szökőkút áll. A marokkói stílus gyakori látványos eleme a medence mögött található csempéből kirakott fal, a terméskő burkolatot és a kavicsos növényágyakat elválasztó markáns szegély.

(Yves St. Laurent garden - Chelsea Flower Show 1997, tervező: Madison Cox)

Mexikói kertstílus: markáns színűre festett falak, zárt terek, erőteljes mintázatú és színű textilek, a növények közül a dúsan virágzó egzotikus növények és a sivatagi, félsivatagi növények (kaktusz, agávé, jukka, díszfüvek, pozsgások) jellemzőek. A vakolt falak a térhatárolás mellett szolgálhatnak ülőfelületként, az apró falnyílásokba dekoratív tárgyakat rejthetünk. A hőség elől az árnyékolók védenek, a kertben megjelenő víz vizuálisan is hűsít. A stílust mehidézhetjük dekoratív használati tárgyakkal, kerti szobrokkal is.

Afrikai stílus: lágy földszínekkel, vakolt épített elemekkel, kerti kunyhókkal, sivatagi növényekkel, mintás textilekkel teremthetjük meg az afrikai stílus hangulatát.

Ezek a kertek egy-egy közeli vagy távoli kultúra jellegzetes, történelmileg kialakult hagyományait követik anyaghasználatban, burkolat-mintázatban, a bútorok megjelenésében. Különösen itt áll fenn a veszélye, hogy a különböző stílusok keverésével karakter nélküli, giccses kertek jöjjenek létre. Az egzotikus növények alkalmazása csak megfelelő szakértelem mellett ajánlható, mivel legtöbbjük speciális ápolást igényel. Célszerű viszonylag tágtűrésű fajokat választani, de ekkor is biztosítani kell a téli fagyvédelmet takarással, téli belső tárolással. Különösen praktikus, ha az érzékeny növényeinket dézsában neveljük, így télen melegebb helyre vihetők. A növénytartóval is megidézhetjük egy-egy távolabbi kultúra stílusát. Különösen ezeknél a kerteknél fontos az egységes formarend kialakítása és az épület és a kert közötti összhang. Érdemes ezeket a stílusokat nagyon finoman, egy-egy stílusjegy erejéig alkalmazni. (A képek Jamie Durie, Sandy Koepke, és az Earthdesigns Stúdió munkáiból valók.)

Az eklektikus stílusnál többféle stílusjegy keveredik. Fontos azonban, hogy a berendezési, használati tárgyakat valamilyen egységes rendező elv szerint válogassuk. Ez lehet a színek harmóniája, vagy éppen a színek kontraszthatásán alapuló kedvező kerti kép. Lehet pl. különböző korból származó használati tárgyak összessége. Talán ez a stílus tükrözi leginkább a tulajdonos ízlésvilágát, személyiségét. (A képek szintén a fent említett tervezőktől származnak.)

Képek forrása: Eart Designs, Marokkói kert , Sandy Koepke , Jamie Durie

A sorozat korábbi részei:

Kiskertemben 7. / Távol-keleti kertstílusok

Kiskertemben 6. / Mediterrán kertek
Kiskertemben 5. / Angolkertek
Kiskertemben 4. / Reneszánsz kertek, barokk kertek
Kiskertemben 3. / Kert modern stílusban
Kiskertemben 2. / A cottage garden
Kiskertemben 1.

Függönyt fel! - Egyszerű bábszínház készítése házilag

2012-01-11T00:29:00.000-08:00

Egyik kedvenc projektemmel indul a 2012-es Nők Lapja szezonunk: megmutatjuk, hogyan legyünk bábszínházgyártó kisiparosok és egyben szuperjófej szülők az új évben! Az ötlet megvalósításának jócskán van előélete: ismét egy korábbi DIY anyagunk (a nyári virágtároló-készítős) egyik szereplőjét, a szürkére festett borosládát hasznosítottuk tovább a bábszínház alapjaként. Másrészt ez a képkerettel dekorált megoldás is a "Keretbe foglalva" c. anyagunkba készült sok más ötlettel együtt - katt ide! - de onnan helyhiány miatt kiszorult (annyira rápörögtünk a témára, alig bírtunk leállni az új cuccok gyártásával), így későbbre, azaz mostanra maradt.

Egyszerű (de naccerű): a vájatok kivágásán kívül - amihez otthon biztosan találunk egy megfelelő célszerszámot - minimális türelem szükségeltetik csak az elkészítéséhez, amíg a háttérdekort - vagyis a dzsungelszerű díszletet - kivagdossuk, beragasztjuk. Még ennél is kevesebb idő kell a bábok kivitelezéséhez (aki járt már a filléres kreatív játékokat készítő grafikus, Joel Henriques oldalán, annak nem lesznek ismeretlenek a figurák!). Én legszívesebben ráállnék egy sorozatgyártásra, különböző stílusban ontanám a dobozokat :) De mielőtt leadnátok megrendeléseiteket, inkább gyártsátok le Ti magatok!

További infókért és képekért irány az újságos-stand - a ma megjelenő Nők Lapjából mindent megtudhattok!

Köszönet a fotózás két főszereplőjének, Zozinak és Beninek a türelemért, és a sok mosolyért, az Innoshopnak pedig a bőrfigurákért!

A képek a Nők Lapja 2012/2. szám Otthon rovatának dekoranyagához készültek.
Fotó: Kerekes Kata
Ötlet, styling és kivitelezés: Téli Judit, B. Tier Noémi

A fotók semmilyen formában nem használhatók fel a szerzők beleegyezése nélkül!

Ragyogás (avagy ünnepi fényfüzérek más szerepben)

2012-01-10T06:33:00.000-08:00

Tegnap leszedtük a decemberi szezonban dúsan viruló, de mára jelentősen összeszottyadó karifánkról a díszeket. Lakásdekor még maradt itt-ott, de a nagy része dobozokba került, és várja az alkalmat (meg a férjet), hogy a padlásra költözzön jövő decemberig. Egy valami biztosan kimarad belőle: az égősor. A különböző formájú ledes világító füzéreket évközben is gyakran elővettük a magazinos képanyagok fotózásaihoz, merthogy ez szezontól függetlenül olyan dekorációs eszköz, ami bármikor feldobja a lakást, a teraszt vagy épp a kertet. Utánanéztem, milyen formában használhatjuk még fel, hátha Ti is kedvet kaptok hozzá:

Fényfüzér plexilapok mögé zárva - ágyvég dekor gyanánt

Tortacsipkével vagy más papírdekorral kombinálva - romantikus girland

Házilag varrt textil-figurába bújtatva - gyereklámpa

Tüllel rakott füzér - nem csak balerinák szobájába

Feketére festett vászonkép mögé rejtve - zodiákus csillagkép

Füzérháló - az uncsi előszobák ellen

Tüllfüggöny mögött - a hálóban

Akár egész évben - a kerti fákon

Teraszon - ha partihangulat kell

Egy másik megoldás ugyanerre - papírlámpákkal kombinálva

Alkalmi szett-parádé

A kerti virágtartók nem csak télen kaphatnak díszkivilágítást

Hangulatkép - bármilyen alakzatot formázhatunk a vászon kilyuggatásával

Befőttesüvegekbe rejtve mini helyi lámpásaink lesznek

Egy kis csillogás - ha tükörbe nézünk

Forrás

Let it snow!

2012-01-09T00:33:00.000-08:00

Hójelentést mostanában csak a síszezont kihasználó, külföldre utazó barátoktól kapok, itthon - legalábbis egyelőre elmarad a nagy fehérség. Tudom, mindig az kell, ami nincs, most épp a lábunk alatt ropogó, lassan szálldogáló hó hiányzik. Fehéret viszont hozhatok más formában, a tiszta-lappal-indulásra emlékeztet, amire így év elején talán szükségünk is lehet:

Via Pinterest

Vintage az új évben is

2012-01-03T15:13:00.000-08:00

Valami régit és valami újat is ígértem (vagyis nem ígértem semmit), mindezek keveredése pedig különösen közel áll hozzám. Erről jutott eszembe a mai téma: vintage, shabby chic, provence, country... stílusok, melyek mindig nagy népszerűségnek örvendenek a blogon, akár bútorok, akár lakberendezési kiegészítők formájában bukkannak fel a lakásbemutatókban. A lakberendezésben, dekorációban észlelhető nosztalgiahullám még mindig tart, jó pár újonnan indult vállalkozás, kisebb-nagyobb üzlet épít a vidéki stílus iránti rajongásra. Amellett, hogy általában ezek nagyon otthonos, hangulatos, kedves darabok, a hozzáadott értékük óriási, ha a sok-sok évvel ezelőtt készült bútorok új életet kapnak a felújítás által.

Ahogy az elmúlt években (igen, lassan 2!!!) megszokhattátok, igyekszem bemutatni a lelőhelyeket, az eddigi listához csatlakoznak az alábbiak. Róluk még tavaly értesültem, most hoztam néhány terméket a választékból és az elérhetőségeiket, ahol Ti is megtaláljátok őket.

A Deco Majorelle romantikus és vidékies lakberendezési tárgyakat - elsősorban kisbútorokat, szekrénykéket - a lakásba, konyhába való kiegészítőket és ajándéktárgyakat kínál webáruházában, ahol minden infót megtaláltok a keresett termékről:

A Vintage Bazaar családi vállalkozás, a néprajzos-képzőművész páros az általuk felújított bútorokat kínálja, emellett kerámiákat, párnákat, üvegtágyakat, zománcozott edényeket a múltból:

Az Anno Tamlux szintén családi vállalkozásban 80-150 évvel ezelőtt, magyar, erdélyi, kárpátaljai otthonokban használt bútorok restaurálásával foglalkozik, textilek, üvegek, kerámiák és lámpák társaságában találjátok őket a budai üzletükben:

Nem ígérek semmit...

2012-01-02T11:05:00.000-08:00

Hááát, nehezen, de nálam is elindult az új év... (ma elvittem a gyerekeket oviba, amit zárva találtunk). Ne számítsatok az ilyenkor szokásos évértékelésre vagy fogadalomtételre! Ez utóbbi nem szokásom, az előbbit pedig későbbre tartogatom: bő 2 hét múlva blogszülinap, akkor lesz bőven alkalom a visszaemlékezésekre.

Az év vége/eleje nekem inkább a tervekről szól. Mi az, ami eddig megvalósult? Mi az, ami nem, akarom még? Mi legyen az újakkal, belevágjak? Rengeteg van!!! Ez a legizgalmasbab időszak. Szeretem. Még bármi lehet, bármi megtörténhet! Pont olyan, mint amikor képzeletben berendezed álmaid lakását. Vagy amikor megálmodod a szürke falak közé a színeket. Amikor az alaprajz sok-sok rajzolás és tervezés közben formálódik. Amikor úgy érzed, hogy az előtted álló év sokmindenre választ ad majd (én kb. minden évben ezt érzem :) A tervek születéséhez pedig sok álmodozás kell, hasznos időtöltés, nekem mindig bejön!

Nem tudom, ti miről álmodtok, de ha valami szépre, valami régire vagy valami újra vágytok, abban tudok segíteni. Olvassatok idén is, hogy valóra váljanak a terveitek!

Via House & leisure

Last minute

2011-12-23T03:37:00.000-08:00

Bár már a megszokottnál előbb, kedden a standokon volt a Nők Lapja idei utolsó duplaszáma, én tényleg csak most, az utolsó pillanatban jövök a benne szereplő dekoranyag képeivel. Olyan egyszerűek, és 1-2 kivétellel házilag is olyan könnyen kivitelezhetők, hogy még bátran nekiállhattok: amíg a lejátszóban az elmaradhatatlan lásztkrisztmász pörög, gyorsan elkészülnek a lásztminit ötletek...

Ha nincs még ajtódíszetek, néhány piros alma, fahéj, dió, fenyőág, toboz és pár dísz felhasználásával is készíthettek egyet, valahogy így:

A kandalló fölötti minifenyők készítésének ötletével már izzítottam a facebook tábort, aztán mi is kedvet kaptunk hozzá. Erdőből gyűjtött fenyőágakra és 2 szem parafa dugóra volt mindössze szükség, ez utóbbiakat vastagabb szeletekre vágtuk. Ragasztópisztollyal rögzítettük a fenyőformát, de ha nincs otthon, egy zsineg/szalag darab is megteszi!

Piros-türkiz lett az étkező színe, szépségesek voltak együtt! A pohársapkák és a szalvétegyűrűk Judit ötletének és kitartásának köszönhetők, ő kötötte ezeket esténként. A szalvétagyűrűk még most is elkészülnek, a kötött sapkába csak az igazán gyakorlottak (és fanatikusok) kezdjenek bele. A székdísz viszont kb. 3 perces munka, csak ág, vastagabb szalag és dísz kell rá.

Az ültetőkártyán nagyfiam vigyorog, az ő fotóját nyomtattuk/fénymásoltuk, majd rárajzoltunk piros filccel, és a lapot egy tobozba tűztük. A holnapi asztalnál mindenki ilyet kap majd :) A mécsestartókat - főleg, ha nem illenek színben az asztali dekorációhoz - érdemes egy darabka vastagabb filcbe "csomagolni", és szalaggal, fenyővel, csipkebogyóval, stb. tovább díszíteni.

A kötött koszorú (szintén Judit érdeme) alapja egy hungarocell forma, amit hobbiboltban lehet kapni. Ha nem akartok már kötni, egy megunt pulóver ujja / hosszabb zokni szára is alkalmas lehet a dekorra, csak össze kell öltögetni a darabokat.

Kisebb-nagyobb gömbök kaptak új ruhát: először egy színes anyag került rájuk, utána 1-1 darab a nagyi csipketerítőjéból. A tortatálból dekorkaviccsal mécsestál lett, a megmaradt papírokból karácsonyi kép. Összeszedtünk a kamrából pár üres üveget, amit feketére, aranyra fújtunk, muffin papírból kis gallért biggyesztettünk rájuk (a lecsöpögő viasz miatt sem árt), és már kész is lett az ünnepi gyertyatartó!

Gyógyszertári spatulák (5 Ft / db), papír, ragasztó felhasználásból lettek a hópelyhek, ragasztópisztollyal ment a leggyorsabban, de a kis fa pálcikákat más, folyékony ragasztóval is rögzíthetitek.

Karácsonyi fotókból fénymásolt/nyomtatott csomagolópapír - ez garantáltan egyedi lesz! A csillagos minta alapja egy fa dísz, amivel festékbe mártva mintázhatunk az egyszínű papírra.

A befőttes üvegek is pár perc alatt változnák át mécses- vagy gyertyatartóvá, ha kisebb szalagokat, paszományt, gyöngyöt, nemezgolyót ragasztunk rájuk:

A gyerekek szobájába készülhet ez a filcgirland, különböző színű filcek és egy rajzolt, kartonból kivágott fenyősablon, meg egy színes kötöző zsineg felhasználásával. A szétnyitható műanyag gömbökbe akármi kerülhet, amit otthon találtok: gyöngyök, szalagok, fenyőágak, cukorkák, dekorkavicsok, gombok, pici játékok, bármi...

Dekorpapírból kúpokat hajtogattunk, majd azokat tűvel szúrtuk ki. Irodai lyukasztóval nagyobb méretű lyukakat is készíthetünk. A kúpok alá égősor került, amit a tálcára cellux-szal rögzítettünk. A tálcába fehér dekorkavicsot is szórhatunk, hogy havas tájat imitáljuk a kis fenyőink köré.

A papírdíszek is saját munkák, nem ötpercesek, de azért könnyen elkészíthetők. Az alábbi tábla alapja egy feszített vászonkép, amire betűnyomdával nyomdáztunk karácsonyt idéző (a facebookon tőletel begyűjtött) szavakat, csipeszeket ragasztottunk a képeslapoknak, a fenyőforma köré pedig hátulról égősort applikáltunk.

Örömteli készülődést, szép dekorációkat kívánok mindenkinek, és nagyon boldog karácsonyt!

A képanyag a Nők Lapja 51-52. számba készült.
A fotók semmilyen formában nem használhatók fel a szerző(k) beleegyezése nélkül!
Fotó: Kerekes Kata

Ötlet, kivitelezés és styling: B. Tier Noémi, Téli Judit
Köszönet a segítségért és a "modellkedésért" Katának, a helyszínért pedig Nagy Valinak!

Vág-hajt-tép-ragaszt

2011-12-21T04:55:00.000-08:00

Mennyit pepecseltek a csomagolással? Nekem egy egész éjszakám szokott rámenni, képtelen vagyok ezen spórolni, akármennyire is szorít az idő. Az alábbi figyelemreméltó variációk közül a csipkeszalagos, horgolt díszesek a kedvenceim, plusz két jó ötletet loptam.

1) Figyelemreméltó a 10 méteres tekercsekben kapható, nyomott mintás, festhető (alapból fehér) tapéta hasznosítása, az szép is, jó alap is a további dekoráláshoz, és messze a legjobb költséghatékonyság szempontjából. Egy hátránya lehet, hogy viszonylag vastag, ezért nehezebben hajtogatható, ragasztható, de a kétoldalú ragasztók talán ezt is kiküszöbölik, és legalább nem kell cellux-darabokkal csúfítani a látványt.

2) Valami dekoratív, új textilszalvéta/konyharuha és egy szalag kiválthatná az uncsi füles papírtasakot az üvegek ajándékok esetében.

Tessék válogatni:

Édes pillanatok - avagy süti minden mennyiségben

2011-12-20T09:12:00.000-08:00

Amikor december elején megkérdeztek, alkotnék-e valamit egy adventi sütinaptárba, egyértelmű volt, hogy a sütin túl a dekorációnak is fontos szerep jut majd. Nem azért, hogy elvonja a figyelmet a lényegről (bár nem rossz taktika, mondtam már, hogy nem vagyok egy konyhatündér?), hanem, mert ha van rá alkalom, a tálalásba képes vagyok extra energiákat fektetni (otthonról hozott igény, anyukám érdeme :). A minden évben változó karácsonyi menüből a desszert összerakása az, amit leginkább élvezek, ott valahogy jobban teret kap a kreativitás.

Nem véletlen, hogy gasztroblogok, receptek, szakácskönyvek közül is leginkább azokat nézegetem, ahol gyönyörködni is lehet az ételfotókban. Egy guszta szervírozás, az alapanyagok szépséges kompozíciója, a profin fotózott végeredmény jobban levesz a lábamról, mint maga a recept, én valahogy így vagyok összerakva. Íme néhány a kedvencek közül:

Török-Bognár Renáta munkáit Az élet napos oldala blogon régóta figyelemmel kísérem, így egyáltalán nem volt meglepő, amikor gasztro-rovatot kapott a Lakáskultúrában: nyálcsorgatós képeket készít! Ez évben egy saját készítésű karácsonyi online mini-magazinnal is előrukkolt, itt nézhetitek meg lapozható formában, és innen tölthetik le (és ki is nyomtathatjátok) pdf-ben.

Az Édes és Keserű blogon Vera az ajándékba készített finomságokra hoz ötleteket, elsősorban üvegbe zárható kekszvariációkat és karácsonyi ropogós sütiket.

A Lila Fügén kandírozott, csokiba mártott narancs vár Titeket, Dóra nemrég megjelent szakácskönyve pedig remélem engem vár majd a fa alatt...

A Dolce Vita-n szaloncukorral pepecselhettek, úgy tűnik, megéri!

Kriszta gesztenyés pavlova receptjéért - amit már reklámoztam egyszer, de nem árt újra szólni róla ebben a válogatásban - kukkantsatok be a blogjába, az A'la carte Kulináriára.

Egy külföldi ikon, a Sweet Paul magazin téli száma is tele jó ötletekkel, itt lapozgathatjátok!

És végül az én "jolly joker" sütim, ami a már emlegetett adventi sütinaptárba bekerült - persze csak a bejegyzés és a tematika kedvéért került a fentiekkel egy kategóriába... Ettől függetlenül ajánlom a csokis süti hozott receptjét, amit a Ladies First oldalán találtok, további finomságokkal egyetemben.

Jó készülődést - a konyhában is!

Fák, díszek, rituálék

2011-12-19T05:25:00.000-08:00

Nincs mese, eljön ez a karácsony, ez már biztos. Az utolsó napokban csupa olyan dolgot hozok, amivel hozzájárulhatok a készülődéshez. A mi kis fenyőnk már a teraszon figyel, és saját hagyományaink szerint december 21-e körül költözik be a lakásba - egyelőre csupaszon. A szezon a baráti karácsonnyal indul, ilyenkor minden érkező vendég 1-1 díszt hoz a fára. A több év alatt szép kis gyűjtemény kerekedett ezekből a vegyes díszekből, amik az adott évi dekorációtól, aktuális színtől függetlenül valahol mindig helyet kapnak a 24-i fán.

Nálatok van valamilyen rituálé a díszítéssel kapcsolatban? Minden évben ugyanolyan, vagy évről évre mást találtok ki?

Forrás 1, 2

Vaduljunk egy kicsit! Vadjutka ékszerek + JÁTÉK

2011-12-16T11:24:00.000-08:00

Wild Juditot, a vadjutka ékszerek készítőit már anno, a WAMP sorozatomban is terveztem bemutatni, amikor először találkoztam a kreálmányaival. Aztán az idei Design Héten újra összefutottunk a Kreatimm vásárán, épp jókor: Judit időközben megnyitotta saját boltját a belvárosban.

Ő is, mint jó néhány kreatív sorstárs, nagy utat tett meg idáig a 2002-es ékszerkészítői pályafutás indulása óta, hiszen a hobbija ma már a megélhetését biztosítja számára. Sok közös vonást véltem felfedezni bennünk, már ami a szociológus végzettséget, az újságírást, a fotózást illeti! Az ékszerkészítés is olyan kreatív alkotómunkát kíván meg, amiben fontos a kifinomult ízlés, a saját stílus megtalálása, kezdve az apró elemekből összállt daraboktól egészen a bolt berendezéséig.

Judit jelenleg az ötvös szakmát tanulja, hogy kellően megalapozza a tervezés és kivitelezés folyamatát. Sajátos világára a textilek és más anyagok kombinálása jellemző, az eredmény pedig a színek és textúrák színes, vidám, bohém elegye.

A shopban többféle kollekció is elérhető, kedvencem a vadjutka mini, a gyerekeknek készülő ékszerek, tündériek, és ugyanolyan igényességgel készülnek, mint a felnőtt darabok.

És a lényeg: ha most játszotok velünk, egy 5000 Ft-os kupont nyerhettek, amit beválthattok személyesen Judit pesti boltjában, vagy az online shopban! Villámgyors teendők a következők:

1. Legyél a Vadjutka facebook táborának tagja, katt ide!

2. Csatlakozz a Kedvenc Otthon facebook táborához is, katt ide!

3. A Kedvenc Otthon Vadulj velünk! facebook-os Fényképalbumában (katt ide!) található képek egyikén jelöld be magad a fotó alatt jobb oldalon megjelenő Fénykép megjelölése sorra kattintva! Állj rá a kis kereszttel a képen bárhová, kattints, írd be a neved, majd válaszd a Megjelölés befejezése parancsot. Egy játékos csak egyszer jelölheti magát.

Oszd meg a játék hírét!

A mai naptól december 20. kedd éjfélig jelölhetitek magatokat, sorsolás és eredményhirdetés december 21-én, szerdán! A nyertes* karácsonyig még elzarándokolhat a boltba, vagy postán megkaphatja a kupont, hogy még idejében az ajándékok közé kerüljön!

Sok szerencsét!

*A nyeremény felhasználható 2012. január 31-ig.

A vadjutka üzletet itt találjátok: VII. Bp., Madách Imre u. 5. (Deák térnél)

Judit weboldala, ahonnan az online Meska-boltja is elérhető: vadjutka.hu

Képforrás 1, 2

il Pittore

2011-12-15T10:18:00.000-08:00

Hogy mi volt a legolvasottabb poszt a blog majd' két éves fennállásának történetében? Segítek, lakberendezéssel csak közvetve kapcsolatos: történet egy fővárosban élő fiatal párról, akik a Balaton-felvidékre költöztek és panziót nyitottak... A Villa Fiore sikersztorija (itt és itt a blogon) róluk szólt, idén augusztusban is - amikor utoljára várták ők a vendégeket - teltházzal üzemeltek. A Villa új vendéglátóival kezdte meg az őszi hónapokat (tavasszal bemutatom őket, épp bővülnek), de abban is biztosak lehettünk, hogy Zsuzsiékról rövidesen hírt kapunk.

A november (!) eleji információk szerint a rövid pihenő után újra Budapesten vetették meg a lábukat, hogy megtalálják következő vállalkozásuk helyszínét. December 10-én megnyitották az éttermüket. És igen: még mindig 2011-et írunk.

Il Pittore étterem és delikáteszbolt - ez született meg a hipergyors felújítás és berendezkedés nyomán a pesti belvárosban, a régi Képíró étterem helyén. "A festő" otthonául kicsit mediterrán, kicsit franciás, kicsit olaszos, de legfőképpen bohém, avantgard helyet képzeltek el, jóleső eklektikával. Olyat, amilyenre senki sem számít és senki sem gondol. És mégis, sok elemében nagyon is emlékeztet a vászonra került és az étterembe is "átörökített" Villára.

Az étterem persze már korántsem a naturális vidéki romantikára épít, mint tették azt a Villa idejében. Annál sokkal grandiózusabb, helyenként árnyaltabb, eklektikusabb az összkép, több kisebb-nagyobb geggel megspékelve, hogy garantáltan ne unatkozzunk a falak között.

A hely belső termének teljes falát például egy hatalmas vászonkép uralja, barokk kastélybelsőt idéző részletekkel. Poén, hogy a csillár és a fröcskölt faldekor a valós térben ismétlődik, de még jobb, hogy a vászon mögötti rejtett világítással egy másik dimenzióban is fények gyúlnak a csillár körül!

Koptatott falak, arany és az ahhoz a lehető legtökéletesebben passzoló kék árnyalatok, képek a képben: a látványt alaposan felturbózza a különböző rétegek sokszoros egymásra rakódása:

A leves- falat- és sütibár az első traktusban kapott helyet, franciás kis asztalokkal, kárpitozott ülőpadokkal:

Vele szemben egy delikátesz részlegbe botlunk, eredeti, főként olasz finomságokkal és egy kis otthon shop-pal, amihez a Boróka Otthonbolt szolgáltatja a termékeket. Akad itt is bőven látnivaló: a "karzaton" lévő részleg felett egy Renoir képrészlet:

Bónusz hely a galéria, kanapés ücsörgőkkel, innen csaknem mindenre és mindenkire rálátni, pl. a kép szélén, éppen helyet kereső blogíróra... A múlt szombati nyitóbulin ez a látvány fogadott minket, gyakorlatilag végigkóstolhattuk az étlapon szereplő tételek legtöbbjét.

Néha a háziasszonyt (jobb szélen) is lehetett látni, aki az étterem séfjeként debütált, és a munkás hétköznapokon is a konyháért felel majd. Aki járt a Villában, és kóstolta a főztjét, jó barátságban lesz az il Pittore választékával is. Az én kedvencem az előétel kategóriában lévő libamáj falatkák voltak borkocsonyával, a séfet viszont A szerelem madara tartja függésben.

Nem csak randira, szakításra is alkalmasnak ítéltem a helyiséget, a lépcsők mellett ui. egy régi liftszerkezet díszeleg. Kétszemélyes asztalka is van rajta, csak belülre kell ültetni az illetőt, majd egy hatásvadász pillanatban kioldani a biztosító kötelet. Működik.

Törzsvendégfal is van, ott hagytuk kézjegyünket:

Ajánlom őket szeretettel, nekik pedig rengeteg (törzs)vendéget kívánok!!!

Az éttermet itt találjátok: il PITTORE étterem és delikáteszbolt, V. ker. Képíró u. 3.
Leves- falat- és sütibár 10-24 óra
A'la carte étterem: 18-24 óra

Ha tetszett a poszt, gyere, és csatlakozz a Kedvenc Otthon facebook táborához, ahol még több inspiráció vár!

Melegségre vágysz?

2011-12-14T11:32:00.000-08:00

Amikor szóba került, hogy a Nők Lapja egyik decemberi számában az álkandallókról essen szó, és megvolt a helyszín (emlékeztek még a nyári címlapos, romantikus, hófehér lakásra?), rögtön a KILIM jutott eszünkbe, mint a legjobb és legszebb megoldás arra, hogy "körbemelegítsük" a fehérre festett, téglából rakott gyertyás álkandalló környékét. Bár én korábban csak a kirakatig jutottam - a Kilim belvárosi üzlete az ajtón kívülről nézve is egy kis csodavilág - most végre beszabadultunk a kézzel szőtt, csomózás nélkül készített szőnyegek, párnahuzatok, ágytakarók, sálak és a több évtizedes kilimmel bevont bútorok közé.

A lábaink előtt heverő, kupacokba halmozott szőnyegek Közép- és Kisázsiából, a Kaukázusból és Észak-Afrikából származnak, birka- vagy kecskegyapjúból készülnek. A nomád életforma ősi világát hozzák magukkal, évezredes motívumokkal, mintákkal, gyönyörűséges, meleg színekkel.

Nézzétek meg Ti is, mennyire más érzés olyan egyedi darabok között lenni, amiknek lelke, története van, ráadásul az egyhangú, uniformizált tucatszőnyegek helyett garantáltan életet visznek a terekbe! Karácsony előtt ajándéknak sem utolsó, többszáz-féle mintás és különböző méretű szőnyegek között válogathattok, de ha csak kisebbre gondoltatok, ajánlom a párnahuzatokat az anatóliai kilim kollekcióból. Az üzletet az V. ker. Irányi u. 5. alatt találjátok, a facebookon itt jelentkeznek képekkel és infókkal, a weboldalukon pedig tovább olvashattok a kilimek történetéről!

Képek forrása:
Nők Lapja 2011/49. Otthon rovat (styling: B. Tier Noémi, Téli Judit; fotó: Kerekes Kata)
Kilim, a nomád szőnyeg
Juci világa

Elbújni a világ elől?

2011-12-13T05:27:00.000-08:00

Az ünnepek előtti lázadozás valahol mindig felüti a fejét, és néhány ismerős szájából elhangzik az a bizonyos mondat: "Semmi kedvem nincs a karácsonyhoz!" Anélkül, hogy ilyenkor a mélylélektan bugyraiba merülnénk, csak megértően bólogatunk, tudjuk miről beszél... Van, akit az ünnepi vendéglátás frusztrál, van, akit az ajándékvadászat, esetleg a kötelezőnek vélt hajcihő, amitől majd minden T-Ö-K-É-L-E-T-E-S lesz. Pedig nem lesz, és úgy lesz jó.

Addig is, december közepén a nagy hajrában, szerintem majd' mindenkinek egy mesés utazás lebeg a szeme előtt, lehetőleg valami hófödte, romantikus faház, ahol el lehetne bújni a világ (és a rokonok) elől, és ami megszabadít minket a karácsonyi készülődés minden agybajától.

Az álmodozáshoz a lengyel Tátrából hoztam képeket. Szóval, mit szólnátok egy ilyenhez:

Vagy utazzunk ide?

Forrás

Ha megjön az ihlet...

2011-12-12T03:22:00.000-08:00

Hogy álltok a lakás dekorálásával?

Én még egy csöppet rápihenek a dologra (na, nem unatkozom), a magazinoknak szánt diy dolgok gyártásával és fotózásával készen vagyok/vagyunk, de kell egy szusszanásnyi szünet, mielőtt megjön az ihlet, és a saját dekor készítésébe is belefogok.

Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy a feladat komplex: a lakás minden pontjára illene, hogy jusson a karácsonyi hangulatból, és ehhez jön még a csomagolás, ami a hagyományok szerint nélkülözi az előre gyártott, karimintás füles táskákat, és inkább az egyediségre törekszik. Vagyis törekszem. Addig is néhány ötlet és hangulatkép vegyesen, inspirációs forrásként:

Ízek, színek, fűszerek - karácsonyi címlap egy gasztroblogger otthonából

2011-12-08T13:48:00.000-08:00

Huh, nem jelentkeztem a héten, muszáj volt likvidálnom magam a tetemes mennyiségű határidős munka miatt, ami persze minden évben, minden fronton, soha jobbkor: decemberben tetőzik. Még szerencse, hogy olykor látványos, ez legalább valamennyire kompenzálja a beletett időt, energiát, meg a néha kockára tett idegállapotot / családi békét.

Egy lakásfotózás akkor a legjobb, amikor a vendéglátók legalább annyira készülnek rá, és legalább annyira örülnek (ha nem jobban) az eredmény láttán, mint mi, akik közreműködünk benne, és nyilván a legjobbat akarjuk kihozni belőle.

Terei-Vigh Krisztával, aki az A'la carte Kulinária bloggere, már vagy egy éve kezdődött az együttműködésünk közösen vitt rovatunk, a Gasztro&Design kapcsán. Minthogy mindig keresem a bemutatható otthonokat, kb. ugyanekkortól beszéltünk arról is, hogy valamikor fotózhatnánk a lakásukat, de főként Kriszta konyháját, ahol a finomságok készülnek. Most jött el az ideje, A mi otthonunk karácsonyi számába készültünk az anyaggal, ami rögtön címlapra is kívánkozott!

Egy részlet az ázsiai utazások hatására fűszeres színekkel kibélelt szülői hálóból:

A kétéves Tami szobája néhány szépséges Vilavu-s kiegészítővel:

Mint általában, most is a fotózáshoz szükséges styling munkát és a cikket jegyzem, ami ezúttal kicsit személyesebbre sikeredett: kiegészült Kriszta gondolataival a lakás legfontosabb, leginspirálóbb területéről (naná, hogy a konyháról van szó), és egy mini-interjúval bloggerünk gasztromániájáról.

A cikk attól is különleges, hogy ezúttal egy komplett karácsonyi menüsor került mellé, amit természetesen Kriszta készített. Neki az előző este/éjszaka volt nehéz, amíg tökéletes nem lett minden (2 menüsort is gyártott!!!), nekünk meg aznap, mert estig, amíg mindent le nem fotóztunk, nem kóstolgathattunk... Szenvedtünk nagyon. És látványosan. Este jött a jutalom, ünnepi vacsora november közepén, hullafáradtan, de elégedetten: zseniális volt mindegyik. Az egyik menüsort a magazinban találjátok, a másikat az A'la carte Kulinaria-n, ajánlom mindenkinek otthoni tesztelésre!

A fotózás alatt a Kriszta férje sem tétlenkedett, amellett, hogy sokat segített, még egy kis werkfilmet is forgatott/vágott, itt megnézhetitek!

Styling & szöveg: B. Tier Noémi

Fotó: Kerekes Kata

A mi otthonunk 2011.12-2012.01. ünnepi duplaszám

A fotók semmilyen formában nem használhatók fel a szerzők beleegyezése nélkül!

Van 5 perced?

2011-12-04T03:40:00.000-08:00

Ha valaki most kap észbe, és amúgy sincs sok ideje koszorúkat díszítgetni, íme néhány szép adventi tál, az 5 perc alatt kivitelezhető változatokból. Csak semmi csicsamicsa.

Forrás

Mutasd a konyhád: megmondom, ki vagy!

2011-12-02T12:03:00.000-08:00

A konyha ünnepek idején nagyüzemre kapcsol, ilyenkor talán még az is birtokba veszi a terepet, aki inkább tárolásra, mint főzésre használja. A miénk kicsi, és különálló, de egyelőre inkább az előnyeit érzékelem (bejárat melletti, minden kézre áll, nem halmozok felesleges készleteket, ápol és eltakar, zárt ajtónál blokkolja a szagokat, és nem őrül meg az éppen zenét hallgató/tévét néző/dolgozó családtag, ha beindítom az a) itt lévő mosógépet, b) a mosogatógépet c) a szagelszívót, vagy netán mindezeket egyszerre. A srácok kicsik voltak, amikor terveztük, a lakás pedig két szintes, vagyis az is fontos szempont volt, hogy főzés közben, ha én fent vagyok, a haramiák meg lent randalíroznak, ne parázzak azon, hogy vki sámlira állva önállóan kiskuktát akar játszani a tűzhelynél. Nem paráztam.

Ettől függetlenül a konyhámmal való viszonyom fura: nem vagyunk közeli barátságban, inkább távoli kedves ismerősnek mondanám. Mostanában vasárnapi "apukának" érzem magam, aki csak hétvégente tesz szívélyes látogatást. Foghatnám az időre (nincs), meg a hiányzó gasztrozsenialitásomra (vendéglátásban viszont profi vagyok), de most egyre inkább a különálló konyhámra fogom: van ebben valami távolságtartás. Úgyhogy el is határoztam, hogy költözés esetén a konyhát vagy részben a nappalihoz kapcsolnám, vagy egy hatalmas lakókonyhát terveznék. Ki tudja, hová fejlődnék a konyhával együtt, lehet, hogy egy gasztroblogig meg se állnék...

Persze, nyilván a konyha mérete nem predesztinál a Michelin csillagos menüsorra, ami viszont benne van, sokat elárul Rólad: a fűszerek, alapanyagok tárolása, a rendszerezés, a praktikus kütyük (nem a feleslegesek!), a bevált eszközök, a beépített anyagok, a könyvek, a megbecsült dolgok.

Inspirációnak hoztam képeket, bónuszként meg egy süteményes adventi naptárt, amiben illusztris vendégek társaságában hamarosan én is helyet kapok egy recept erejéig. Izgulok, izgulok! Köszönet Molnár-Bánffy Katának a bizalomért! Üzenem: a dekoráció a desszert mellett tuti jó lesz!

Forrás

Sk. koszorú + Karácsony Dániában

2011-12-01T11:42:00.000-08:00

Az elmúlt hétvége óta folyamatosan érkeztek Tőletek az otthonra megalkotott adventi koszorú variációk, igazán dicséretes, hogy ilyen lelkesen, kreatívan készültök az ünnepekre. Én töredelmesen bevallom, nálam a suszter cipője-effektus mutatkozik, a sok munka közepette egyszerűen nem jutottam el idáig (sem), nem könnyű ezt megemészteni... Egyetlen mentségem, hogy nem csak egy címlapos lakásbemutató fotózási munkálatai, a szervezkedés, cikkírás kötött le, hanem a minden héten aktuális Nők Lapja rovatunk is, amiben már hetek óta az adventé, a karácsonyé a főszerep. Megmutatom, hogy Téli Judittal közösen milyen natúr, klasszikus és formabontó variációkat hoztunk össze, és azt is elárulom, hogy a mézeskalácsos verziót itthonra is adaptálni fogom, remélem most vasárnap már nem csak a teamécsest gyújtjuk meg a srácok örömére. Szóval, íme:

A koszorúk elkészítése roppant egyszerű, az eheti számban vagy az NLcafe hivatkozásában olvashattok róla, kíváncsian várom a véleményeteket!

A képanyag a Nők Lapja 48. számában jelentek meg. A képek forrása: NLcafé
Styling: Téli Judit és B. Tier Noémi
Fotó: Kerekes Kata

Addig is, amíg további fotózásra váró ötleteket készítünk Nektek, hangolódjunk most már a lakberendezésben, a lakás dekorálásában is a karácsonyra, ami a mai adventi naptár-starttal már nagyon is elérhető közelségbe került. Dán példa következik, ajánlom szívből, képek és dekorok szerelem első látásra:

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Kedvenc Otthon facebook táborához, ahol minden nap új ötletek, további inspirációk várnak! További karácsonyi dekorációk, itt.

Forrás

Milyen állat...

2011-11-29T01:07:00.000-08:00

Szuperbunkeres, stílusos gyerekszoba következik, amolyan minden-gyerek-álma típusú! Van emeletes ágy - az alapdarabon lévő házikós toldások házilag is kivitelezhetőnek tűnnek. Van csúszda, ha kell, az ágyhoz (akarom mondani, a várhoz) kapcsolva. Vannak színes papírcsodák (ha van otthon varrógép, hamar lehet nektek is!), meg egy csomó állatka, mindenféle formában. Végszükség esetén van kuckós bunker is egy nemtudommilyen állatot formázó, amúgy valószínűsíthetően polifoam fej formájában, ahová jól el lehet vonulni, pl. durcizni, pihenni, titkos dolgot csinálni.

Hogy a lakber vonatkozásairól is essen szó: a minap a FBon is méltattam a farkasfogmintás falat, mert izgalmas megoldást ad a két szín találkozására. De egy pár kép erejéig bekeveredett a sorba a lányszoba is (szürke-rószaszín), tessék csak megnézni, ott fodrosra vált a falfestés! Tetszenek a színes textilkábeles lámpák (idehaza a tilkánál találjátok meg mindenféle variációban), a fehérített padló és a fehér bútorok, de még a nálunk szokatlan "könyvkiállítás" is. Sokkal nagyobb helyet foglal el ugyan, de átláthatóbb a választék, és szem előtt vannak a kedvencek. Lennék itt gyerek...

Forrás

Rendezett vs kócos - képek a falon

2011-11-27T22:10:00.000-08:00

Ó, én már attól is boldog lennék, ha egy átlagos lakásban 1-1 képet látnék a falakon, és nem csak olyan tessék-lássék jelleggel a tucatkategóriából, hanem kigondolva, felkutatva, megtervezve a hozzánk illő darabot. Nem muszáj egyből a kortárs művészet világába fejest ugrani (bár, biztatnék rá mindenkit, hogy szemezgessen kedvére), lehet saját fotó, nosztalgikus plakát, retro képeslapgyűjtemény vagy a gyerek rajza, ami a falra kerül, a lényeg, hogy valahogy rólunk szóljon.

Szóval 1-1 kép minimum, de kis csoportokban még jobb! Aki kellően magabiztos és van némi stílusérzéke, az könnyen teremt a különböző formákból tetszetős csoportosulásokat, jóleső eklektikát. A bizonytalankodóknak alább egy kis segítség a képek különböző alakzatokba történő elrendezéséhez:

Még könnyebben tudtok majd dönteni, ha a falra tervezett képeket újságpapírra méretezitek, majd a papírból kivágva a képek formáját a falon addig rakosgatjátok a próbadarabokat, amíg meg nem találjátok az ideálisnak vélt csoportformát. Ha nem vágytok ilyen korrekt összhangra, járjatok el érzésetek szerint, a kócos összhatás is lehet jó!

Ha van kedvetek tovább kutatni, további ötleteket találtok a képek elhelyezésére a MosolyMűhely oldalán.

Listázás. Ismerős?

2011-11-25T13:46:00.000-08:00

A 3-4 féle munka, a család, a blog és egyebek mellett már fel sem tűnik, hogy zűrzavaros az életem, pláne, hogy a kissé túlpörgött állapot idestova két éve tart. Az amúgy élvezhető őskáoszban időnként listázással vágok rendet. Van napi listám, heti listám, legtöbbször projeklistám. Lista a beszerzendőkről, az elvégzendőkről, az elmaradtakról, az SOS pótolnivalókról, az elcsomagolandókról, az örökké halasztottakról, az egyszermajdokról. A listák között van átjárás, de nem a legjobb irányba: az elmaradtak egy része könnyen lesz egyszermajdos, ami eléggé frusztráló olyankor, amikor minden nap felbukkan egy csomó használhatónak tűnő ötlet. A listázás fénypontja természetesen az a mozdulatsor, ami a szöveget áthúzó, erőteljes víszintes vonalkázást von maga után: a feladat törlése vagy a feladat elvégzését jelenti (hurrá!) vagy a gondolat elvetését (ami szintén jó, muszáj szelektálni, hulljon a férgese...).

A kőkemény naptárazást tavaly kezdtem el, a munkahelyen bevált a kis asztali, nem vész kárba a tinta, arra mindig ránézek. Ehhez jön a telefon naptár funkciója, ad hoc jelleggel, olyan események jegyzésére, ami halvány megérzésem szerint nyilvánvaló, hogy nem maradna meg a fejemben. Van egy táskában hordott zsebnaptár, de azt gyakorlatilag további listák gyártására használom. Arra gondoltam, hogy ha már minden eshetőségre felkészülve mindig magamnál tartom, miért ne lehetne ez egy feltűnőbb, a hagyományos dizájnon túlmutató darab, aminek egyénisége, talán még lelke is van?

A DizájnShopban találtam pár izgi darabot. Van szakmázós, játékos, gyümölcsös és sütis is. A faborításúval és a virágossal teljesen autentikus lennék: olyan, mintha egy darab famintával, vagy egy tapétakönyvvel mászkálnék. Az aranytömbös birtokában meg vakon bíznék benne, hogy a jegyzetek sok-sok munkát és ügyfelet hoznak jövőre. Ajándéknak is jól jöhet, szívesen látnám a fa alatt! Lehet 2012-es naptárt, jegyzetfüzetet és vázlatfüzetet is választani, bár nekem épp a három kombinációja lenne az ideális! Na, tessék, épp most írtam egy hétvégi listát, felvettem a beszerzendők közé...

Szobatuning tapétával - Ilyen volt/ilyen lett anyagunk

2011-11-23T12:06:00.000-08:00

Ma újabb Nők Lapja anyag jelent meg a közreműködésünkkel (jelentettem is a facebookon), aki látta mostanában az újságot (mondjuk ebben az évben bármikor...), tudhatja, hogy ezeken a dekoranyagokon Téli Judittal dolgozom együtt. A mai anyaggal már ráfordultunk az adventi, karácsonyi dekorációkra, ötletekre, hangulatra, ami - lévén, hogy kb. október végétől ezeken az anyagokon dolgozunk - roppant időszerűnek tűnik ebben a zavaros magazinos időtérben.

A tapétás anyag (ami az NLcafén is megjelent) gondolata valamikor tavasszal bukkant elő, nyáron fotóztuk, de a styling munkával már az őszre kellett koncentrálni. Egy ilyen volt-ilyen lett anyagból sokmindent ki lehet hozni, én spec. azokat szeretem a legjobban, amikor szinte csak egy dolog változik, de az nagyon - és lehetőleg minél egyszerűbb módon. Esetünkben: nem kell átrendezni a szobát, kicserélni az ágyat, átfesteni a falakat... elég egy tekercs tapéta, és a teljesség kedvéért néhány szépséges textil, hogy a szoba teljesen más képet mutasson.

A tapétára lehet legyinteni, de nem érdemes. Faldekorációk témában valóban nem hozza a spanyol viasz-effektust (megjegyzem más megoldás se nagyon, ritkán látni olyat, ami előtte soha nem bukkant még fel, bárhol a neten), viszont rengeteg előnye van. Ha kell, ápol és eltakar, véd, optikailag csal a szobán, könnyen hozzájuthatunk, egy kis segítséggel könnyen fel is rakhatjuk, és a végeredmény brutál jó lehet.

Egy halom gyártó és tervező kínálja a portékáját, a választék gigantikus. Az első hibát itt lehet elkövetni. Természetesen számít a falszakasz nagysága, a helyiség (természetes) megvilágítása, a szoba bútorai, a lakás stílusa. Számít a tapéta mintájának nagysága és a minta formája, ismétlődésének ritmusa is. Tudom, az üzletekben lévő tapétakönyv keskeny mintája alapján cudar nehéz elképzelni, hogy mindez mondjuk 4 x 2,70-en hogy is fog kinézni, de ebben sokat segíthetnek azok a tapétás enteriőrfotók, amiket a gyártók és forgalmazók közzétesznek, és a tapétakönyvek is nagyjából tartalmaznak.

Amikor belekezdtünk a rovat anyagainak tervezésébe, elsőként az merült fel, hogy a képanyagokat ne steril stúdiókörülmények között készítsük el, hanem "hús-vér" lakásokba szabaduljunk be. Elsősorban azért, hogy a rendezgetés ne csak l'art pour l'art legyen, hanem az adott körülményekhez szabott. Hogy a munkánknak legyen információértéke. Hogy ez meg ez, nem csak szép, vagy így és így szép, hanem így praktikus, ötletes, fontos, stb.

A háló, amit találtunk, 1-2 éve erős napsárgát kapott, és kiáltott vmi dekorációért (mondtam már, hogy megőrülök a teljesen csupasz falaktól?). A falat nem akartuk átfesteni, mert a tulajdonosok alapvetően szerették ezt a színvilágot, így maradt az ehhez passzoló tapéták utáni kutakodás. Nem volt egyszerű.

Ez a két tapéta maradt fenn a rostán, a színeiben őszies hatású, amúgy cseresznyevirágos Arte / HW tapéta és az Eijffinger kicsit bohókás vidámsága. Volt szavazás, meg mindenféle állás, még a facebook tábor is véleményezhetett, aztán viszonylag nagy fölénnyel nyert az erdő, a kicsit kócosabb, hajlékony, összhatásában szabálytalan ágaival.

A Nők Lapja 45. száma, amiben az anyag megjelent, jó néhány tippet is tartalmazott a tapéták választására vonatkozóan, most csak ezt hoztam el nektek Judit összefoglalásában, hasznos lehet. Szóval, milyen tapétát válasszunk???

Papírt, ha kedvezőbb áron szeretnénk vásárolni és jó minőségű, repedésmentes falra tennénk.

Vinylt, ha a lakás olyan helyiségeibe – fürdőszobába, konyhába, előszobába – szánjuk, ahol fontos a tisztíthatóság is.

Vlies (növényi rostalapú) és textil tapétát, ha lakásunk falai repedeznek vagy gipszkartonból épültek, és mosható, környezetbarát megoldásra vágyunk.

Üvegszálas és fűrészporos tapétát, ha a falon mintát nem, csupán struktúrát szeretnénk látni. Ezeket a tapétákat nem lehet lemosni, de többször is újrafesthetjük.

Selyem tapétát, ha valami különlegesre, elegánsra és tartósra vágyunk. Igaz nem olcsó, de jól tisztítható és a kopásállósága is kiváló.

A tapéta sztem tökéletes lett, köszönet érte az Empír üzletének, a hatás tényleg brutális volt, alig bírtunk elszakadni a szobától. A tapéta kedvéért még ezt a sárga falat is bevállalnám, pedig azt hiszem még nem volt benne részem soha.

Kicsit a méretekről: ez itt pont egy tekercs, vagyis, mivel átlagos tapétatekercsről van szó 0,53 cm széles és 10,05 m hosszú. Ez egy 2,7 m-es belmagasságú szoba esetén, némi raporttal (mintaismétlődéssel) is számolva 3 sálra elegendő mennyiség, azaz 1,59 m széles sávot boríthatunk be vele a falon. Egy tekercs azért is praktikus, mert könnyen cserélhető, ha megunnánk, és 1 tekercs ára nem a világ vége. Bár hangsúlyoznám, hogy érdemes sokkal többet rászánni, mint ami eseteg a fejünkben lehet a tapétaárakról. A jó minőségű tapéták ára kb. 15 ezer Ft-tól kezdődik/tekercs, a választék nagy része 15-35e között mozog, és 35e felett is jócskán van még mit nézni.

Tehát ez a 3 fontos dolog, amit vásárláskor tudnunk kell: milyen széles, milyen hosszú tekercsben vásárolható, valamint mekkora a mintaillesztés. Egyszínű vagy hosszanti csíkos tapéták esetében nincs raport, de a mintás tapétáknál mindig van, minél nagyobb mintázatú annál több. Ilyenkor vágási veszteséggel is számolni kell (a maradék persze egy csomó jó kis dekorációra felhasználható...).

Egy kis tuning sosem árt, elég egy másik lerakó asztal, Judit feltesz néhány képet a falra, és még a tapétás alapverziónál is jobban él az egész.

Ha nem akartok sokat költeni a lakásra, a faldekoráció (tapéta, képek!!!) mellett a szép textilek, színek azok, amikkel sokat lehet javítani az összképen. 1-2 különlegesebb díszpárna, takaró, ennyi. Itt épp a kedvencemet pakolgatom jobbra-balra, sokan vannak, még keresik a helyüket.

Izgalmas színkombinációk, és a párna pluszban rávarrt rétegei is nagyon mutatósak. Ügyes kezűek biztos meg tudják csináln otthon, ő épp a Coinból érkezett.

A fatörzs asztalkák az Akriluxtól zseniálisak (és igen súlyosak) voltak, a fához rögzített Corian lerakófelülettel:

Nők Lapjás dekoranyagok mostantól hetente jönnek év végéig, amint lehet, jelentkezem újabb sztorikkal, addig is nézzétek meg minden héten az újságot!

Csatlakozzatok a facebook táborhoz (katt ide!) , mert ott még több kép, ötlet, infó vár Titeket!

Fotó: Kerekes Kata

Styling: Téli Judit, B.Tier Noémi

A képanyag a Nők Lapja 2011/45. számába készült.

A fotók semmilyen formában nem használhatók fel a szerző(k) beleegyezése nélkül!

Bohém eklektika Londonban

2011-11-22T10:39:00.000-08:00

Ez a kicsit etnos, kicsit gipsy vonulat a sokszínűségével, sokmintás felületeivel, néhol giccsbe hajló részleteivel igazán ütős látvány ebben a hatalmas fehér térben. Vibrálnak a neon színű székek, szépen élnek a türkizek, finoman szolgálják a romantikus hátteret a fáradt rózsaszínek. A patchwork tapétáról (a falon és a szekrényen) még azt is elhiszem, hogy valóban kis darabokból rakták össze kedvük szerint, és nem csak egy laza utánzat. Szupereklektikus!

Forrás

Vilavu - Kedvenc Otthon játék: Sorsoltam!

2011-11-22T01:36:00.000-08:00

A hétre ígértem eredményhirdetést az új gyerekbútor design üzlet, a Vilavu bemutatkozásához kapcsolt játékban. A sorsolás annak rendje és módja szerint le is zajlott (igaz, a sorsolási bizottság két tagja már aludt, de ezt remélem megbocsátjátok), most jövök a képekkel. Kereken 150-en szerettétek volna hazavinni a Vilavu piros pöttyös vagy kockás asztali lámpáját, és mivel eddig hanyagoltam a számítógépes segítséget a feladatban, most sem voltam rest megírni mind a 150 cetlit a nevekkel. Cserébe végignézitek a fázisfotókat... A végén ott lesz a szerencsés nyertes!

A képek tanúsága szerint Primon Annamáriának szívből gratulálunk!!! Kérem, hogy vegye fel velem a kapcsolatot a kedvencotthon[kukac]gmail.com címen. A többieknek köszönöm, hogy játszottatok!

Ez itt már a nyertesé, de ha kedvet kaptatok, nézzetek el a Vilavu Bécsi úti üzletébe, akad még ott sok szépség.

Legyetek a Kedvenc Otthon facebook táborának tagjai, mert annyi a jelentkező, hogy karácsonyig folyamatosan játszani fogunk a mindenféle szempontból értékes nyereményekért!

Kárpitanyag újdonságok

2011-11-20T08:11:00.000-08:00

A piacon minőségi textilekkel, tapétákkal jelen lévő Designers Guild márka Essentials kollekciója évek óta nagy népszerűségnek örvend. Nem véletlenül: a kollekció elemei ugyanis egyszerűségükkel, semlegességükkel, pasztellszíneikkel bármilyen stílushoz és enteriőrhöz jól illenek, és egyes elemeihez már kimondottan megfizethető áron hozzá lehet jutni.

A kollekció évente kétszer bővül új elemekkel. Az idei ősz egyik újdonsága a Salso, mely egy 100% pamutból készülő, különlegesen puha kárpitanyag, és mely 43 árnyalatban elérhető. A Mezzola nubukbőr-hatást keltő felülete mintegy 80, míg a gyapjú-taft Arietta 44 különböző színben kapható. Rusztikus, kopottas, tengerparti romantikát idéző sorozat a csíkos Bisenzio, mely a poliészter és len vegyítésének köszönheti, hogy kimondottan erős és ellenálló. A sorozat legbájosabb új tagja pedig a Glenville, melyben a viszkóz és pamut ragyogó színű bársony-felületekké áll össze.

A Designers Guild Essentials összes eleme megrendelhető a Hephaistosban.

Forrás