2014-11-28

Sétálj velem! Kalandozások a szecesszió világában 1.



Örvendetes trend lett Budapesten a város értékeivel, szépségeivel, különleges történeteivel, emblematikus alakjaival megismertető séták szervezése, kifejezetten a mindezek mellett sokszor elrohanó városlakók számára. Míg egy-két éve csak elvétve akadt a témában szervező, körutakat hirdető csapat, addig ma már sokféle tematikus program közül válogathatunk.
Minden bizonnyal a városi ember tudatos lassítását, lelassulását, a hétköznapi környezet újrafelfedezését, a városi lét fenntarthatóságát megcélzó, a közösségi értékeket előtérbe helyező SLOW mozgalom is hatással van arra, hogy igyekszünk másképp nézni magunkra, másokra, vagy akár épített környezetünkre.


Egy baráti ajánlásra ilyen várostörténeti sétán jártam én is másodmagammal a Miénk a ház szervezésében. A Kis utazás a szecesszió világában c. délutáni program európai áramlatok találkozását ígérte egy egyébként is pezsgő, kedvelt városrészben, Újlipótvárosban. Nem volt túlzás a meghirdetett 3 órás program, ezalatt 9 házba néztünk be, sokféle tervezőt és stílusjegyet megismerve Maczó Balázs szakértői tolmácsolásában. A 20-25 fős alkalmi csapat természetesen az érintett házak jóváhagyásával került a kapukon belülre, ahol a lakókon - a minden emeletre jutó fotós apparátussal ellátott látogatókat elnézve - sokkal inkább a büszkeség mint a fennakadás volt észlelhető.


Mint megtudtuk, a magyar szecessziós építészet úttörő személyisége Lechner Ödön nemcsak új stílust honosított meg itthon, de tanítványi láncolatával iránymutatóvá is vált. A hatása alól kikerült másod- és harmad generáció azonban nem mindig a nagy mester útmutatásait követte. Sokan a magyar mellett a bécsi, a német vagy épp a francia jellemvonásokat használták. A 19. század végén akkor még külvárosnak számító, ipartelepekkel tarkított területen nem készült átfogó városrendezési terv, a beépítetlen részeken a gyári középvezetői réteget kiszolgáló lakásokat kezdtek el építeni. Ennek eredményeként 1903 és 1913 között a Váci út mentén egyre-másra épültek a különböző európai szellemiségű épületek. Így ma elég pár utcányit sétálnunk, és igazi európai szecessziós körutazásban lehet részünk. 


Visegrádi u. 14. 

Építésze: Magyar Vilmos. A belső udvar néhány jellegzetes díszítése már korai szecessziós jegyeket mutat. A ház érdekessége, hogy a mai napig megtalálható a gépészeti elemek között a központi porszívó (!) kivezetése. Ezek nem az eredeti kapui a háznak, mindenesetre azért lett ilyen széles, hogy a lovaskocsik átférjenek rajta.






Visegrádi u. 17.


Vági József építész tervei (és egy ihletet adó bécsi ház) alapján, az építész második budapesti bérházaként készült épület 71 külső fronti, 22 udvari, 31 konyhai és 22 cselédszobával épült. A homlokzat jól tükrözte az új technika révén a felvonók megjelenésével megváltozott helyzetet: a korábbi díszes 1. emelet helyett a legfelső szintre kerültek a legelőkelőbb otthonok, így a homlokzati díszítés is oda koncentrálódott leginkább.




A belső díszítőelemek között talán ebben a házban a legkézenfekvőbb az összhang. Ornamentika  és népi motívumok mindenhol.








 A stílusvezetés a szűkebb, hátsó cselédlépcsőházban is megmaradt.




Radnóti Miklós u. 9.


Építésze Kosztolányi-Kann Gyula, aki négy újlipótvárosi épület után végül is festőként alkotott tovább, a ház egyik műteremlakásában lakott. Csaknem minden szinten más díszítő elemet használt, az előtér plafonján pl. a magyaros szecesszió stílusjegyei dominálnak.





Fotók: Kedvenc Otthon

Folyt.köv. egy következő részben!

Ha kedvet kaptatok, és szeretnétek további érdekességet megtudni ezekről a házakról, íme az aktuális sétaprogramok (További információ a sétákról itt: Miénk a ház!):

November 30-án vasárnap 14.00 órakor indul a Kis utazás a szecesszió világában - Európai áramlatok találkozása Újipótvárosban c. séta, ami a következő kérdéseket járja körbe mintegy 3 órán keresztül: Mi is az a szecesszió, és miért pont ezt az elnevezést honosították meg Magyarországon? Miért nem alakult ki nálunk egységes formavilága az új stílusnak, és miért beszélünk bécsi, német vagy éppen magyar szecesszióról? 

November 30-án, vasárnap 10.00 órai kezdettel új séta indul Figyelem! Exponálás! - Időutazás a régi belvárosban címmel. A 2,5 órás séta vezérfonalát az 1800-as évek végének belvárosi hangulata adja. Klösz György, a XIX. század egyik jelentős fényképészének fotográfiáin keresztül kísérletet tesznek a városrendezés előtti Pest girbe-gurba utcáinak, és azok mindennapjainak rekonstruálására.

Ha tetszett a poszt, kövessétek a Kedvenc Otthon blogot a facebookon (katt ide), hogy ne maradjatok le az új részekről!


Szólj hozzá!

Nincsenek megjegyzések: